2010. dec 24.

A Fidesz mumusa

írta: Metropolisz
A Fidesz mumusa

A jobboldali politikai elit mindmáig nem tudott elszakadni attól az élménytől, amit az első demokratikusan megválasztott, Antall József vezette kormány kényszerült elszenvedni az "átkosból" megörökölt, alapvetően baloldali kötődésű médiától. A Fidesznek kétszeresen is keserű a szájíze, ha a sajtóról van szó, hiszen ők voltak azok, akik a '94-es választások előtt a sajtó kedvenceiből hirtelen közellenséggé váltak, s a média ellenszelében a párt majdnem fel is morzsolódott. A baloldali médiafölény azóta szertefoszlott, ám máig élő mítosza szülhette a kedd hajnalban megszavazott médiatörvényt.

Nem kétséges, hogy a balliberális lapok és elektronikus sajtóorgánumok túlsúlya a 2002-es, majd a 2006-os választási vereségben is szerepet játszott. Azóta azonban a szociálliberális politikai elit bukásával együtt, a hozzájuk kötődő médiaelitnek is leáldozott. Nem csupán azért, mert hitelességüket vesztették a médiamunkások, hanem azért is, mert az információszerzés és a véleményformálás is áthelyeződött az internetre, ahol a létrejött szellemi műhelyek, orgánumok már döntően nem kötődtek egyik pártalapítvány kasszájához sem, így napjainkra a Fidesszel szembeni ellenséges magatartás vádja is üres szólamnak tűnik. Sőt az internetes sajtó a 2010-es választások előtt, sőt jóval utána is kifejezetten barátságos, reménykedő hozzáállást tanúsított az ereje teljében lévő párttal szemben. A meghozott médiatörvényt mégis, mintha a régi médiaháborús időszak felszámolására hozták volna létre. Annak ellenére, hogy mára a hagyományos sajtó világában is létrejött az a fajta jobboldalhoz kötődő médiabirodalom, amelyik kellőképp ellensúlyozza a napjainkban pusztán partizánharcot vívó egykori médiaelitet.

Ilyen körülmények mellett sem sikerült ugyanakkor a Fidesznek jól kommunikálnia az új médiatörvény meghozatalát. Az elhangzott érvek (az előző korszerűtlensége, a technikai változás kényszerítette új szabályozástechnikai kérdések megjelenése, a kuruc.info eltüntetése, az emberi méltóság védelme, a bulvárlapok pofátlansága és a többi) sem a hazai, sem a külhoni közvéleményt nem győzték meg. Mert nem volt meggyőző, ahogy elővezették azokat. Tiszta lelkiismeretű képviselők ugyanis nem viselkednek úgy, ahogy a kormánypárti képviselők tették a törvény vitája során: mellébeszéltek, zavartan kerülték az ellenzék mégoly egyértelmű kérdéseit, válaszra sem méltatva rohantak el a sajtósok érdeklődése elől. Magyarázkodni pedig most más késő van.

A média (beleértve a baráti internetes orgánumokat, blogközösségeket is) ugyanis bizalmatlanná vált a kormánnyal szemben, a kapcsolatuk perpillanat úgy tűnik, visszavonhatatlanul romlásnak indult. S ha majd a Médiahatóság csak egyszer is vitatható módon szab ki marasztaló ítéletet, a közvélemény könnyen és elkerülhetetlenül a kormány ellen lesz hangolva. Ekkor pedig bezárul majd az ördögi kör: a Fidesz igazolva látja majd önmagát, megerősödik benne a már említett ellenséges médialégkör, baloldali médiafölény mítosza.

A nyugati világ látja a magyar média zavarodottságát, kormánnyal szembeni bizalmatlanságát. S mivel ott elsősorban jogállami és nem szabályozástechnikai kérdésként tekintenek a sajtó- és véleményszabadságra, ez alapján ítélik meg rendszerünk és kormányzatunk demokratikus voltát. Orbánék persze arra hivatkoznak, hogy nincs olyan paragrafus a törvényben, ami más uniós országban ne lenne megtalálható, a külföldön elnyert bizalmatlanság egyetlen nappal való tönkretétele akkor is csak borzasztó nehéz és keserves úton állítható vissza, ha majd nem igazolódik be az a félelmünk, hogy a kormány semlegesíteni akarja a médiát.

Már az alkotmánybíróság jogkörét csorbító döntés meghozatalánál kiemeltük: a Fidesz saját maga alatt vágja a fát. Semmit nem tanult és semmit nem felejtett. Nem felejtette el régi, a sajtó részéről ért sérelmeit. És nem tanulta meg: lekezelő, arrogáns, izomból való kommunikációja nemcsak a magyar néplélek számára ellenszenves...

Voltaire híres mondata legyen a suta tanulság a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás vitájában: "Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd."

Korábban írtunk a médiatörvény vitájának egy másik aspektusáról, kritikát fogalmaztunk meg a médiatörvény bírálóinak egy csoportjáról, vitaindítónkat a médiatörvény konkrétumairól pedig itt olvashatja!

Szólj hozzá

média politika fidesz magyarország demokrácia médiatörvény