2010. nov 20.

A nyugdíjrendszer története

írta: Metropolisz
A nyugdíjrendszer története

 Ha jól emlékszem, már említettem, hogy nem igazán tartom okos ötletnek bízni abban, hogy az úgynevezett "szociális háló" elkap minket(és nem csak azért mert lukasabb, mint az ementáli…). Nem csak az én korosztályomat(20-30 között) de már a szüleim korosztályát sem. Már csak azért sem mert a nyugdíjprobléma nem 2, 6, 10, 14, de még csak nem is 17 éves, hanem bizony kb 60. Olyan ez a probléma, mint a vulkán, ami sokáig csak morog, meg füstöl, és mikor már mindenki hozzászokott a morajláshoz, sőt már egy-egy kisebb földrengésre se nagyon kapja fel senki a fejét, akkor fogja magát és kitör(asszem talán Pompeii is így végezte)! És van olyan szerencsénk, hogy mi TUDJUK hogy a mi vulkánunk 2013-ban fog kitörni. De kezdjük a storyt az elején:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Európa, nem is oly régen, úgy 200 évvel ezelőtt. Ez a 200 évvel ezelőtti Európa nyüzsgő egy hely volt. Mindenki egy új kifejezést hajtogatott: ipari forradalom.

Ez az időszak csodálatos volt: egy seregnyi dolog született, ami megkönnyítette az emberek életét: ilyen volt a gőzvasút, az angol vécé, és még sok minden.

Volt ebben a nyüzsgő Európában egy terület, úgy hívták, Germánia. Germánia térképe az idő tájt úgy nézett ki, mintha egy csomó festékes orrú egér rátrüsszentett volna a papírra: tele volt színes foltokkal. Volt ez pedig azért, mert Germánia abban az időben városállamokból, kisebb-nagyobb tartományokból, hercegségekből állt, némelyik még valamilyen országnak is elnevezte magát, csakúgy, mint Poroszország, ami az összes germán(nevezzük innentől németnek) állam közül a legnagyobb volt.

Poroszország uralkodója pedig úgy gondolta, hogy mivel ők a legnagyobb az összes német állam közül, és amúgy is annyi szál köti össze a német államokat, egyesíteni kéne őket egy nagy, hatalmas Németországgá, ami aztán helyet kérhetne a gyarmatosító államok között, hisz a gyarmatosítás akkor nagy divat volt, és mellesleg elég jövedelmező is…

Szó szót követett, ágyúgolyó meg puskagolyót, egyszer csak 1860-ban létrejött Németország, köszönhetően egy okos és precíz porosz úriembernek, Otto von Bismarcknak. Herr Bismarck történetünknek egy fontos szereplője, hiszen ő vezette be a világ első nyugdíjrendszerét 1882-ben. Történt ez pedig azért, mert nem annyira szociálisan érzékeny, mint inkább nagyravágyó volt(tudom, itt elsőre semmi összefüggés nincs, de mindjárt fény gyúl az éjszakában). A nagyravágyás az 1800-as években többnyire háborúval járt, a háborúhoz pedig -mint tudjuk- 4 dolog kell: pénz, pénz, katona, és pénz(és az se baj ha akad egy kis pénz). Azonban az egységes Németországért vívott küzdelem közepette a kincstár kiürült. Herr Bismarck gondolt egy merészet: úgy fog a néptől pénzt elvenni, hogy azt mondja, valójában pénzt ad, és ehhez a nép még tapsikolni is fog örömében. Így is lett:

Európában az átlagéletkor ekkor 60 év körül volt. A népesség növekedett, a társadalom fiatal volt, s csak a 70 éven felüliek kaptak nyugdíjat. A kifizetéseket a mindenkori aktívak befizetéseiből finanszírozták. Ezekben az időkben egy nyugdíj kifizetéséhez nyolc-tíz aktív dolgozó befizetése állt rendelkezésre (ma ez az arány 1:2,5).

És ezzel az öreg Otto 2 legyet ütött egyetlen csapásra: egyrészt megoldotta a pénz dolgot, hiszen a sok befizetésből, és a kevés kifizetésből(elvégre az átlag életkor 60 év, a nyugdíjkorhatár pedig 70) bőven futotta háborúzni, csak arra kellett figyelni, hogy maradjon elég pénz az öregeknek.

Másrészt meg egyszerűbb volt így besorozni a fiatalokat, hogy tudták: nagyapót és nagyanyót nem kell eltartani mert kapnak nyugdíjat…

 

Az ötlet tehát bevált, olyannyira hogy több ország is átvette(Az elsők között akkor-még-nem-annyira kicsiny hazánk is). A rendszer önfenntartó volt, hiszen egy családban 8-10 gyerek is született, és jó ha volt 1-2 közülük, amely megérte a 70 évet.

 

Igen, ám, de a történelem egyre csak haladt: az ipari forradalom csodás vívmányainak és az orvostudomány fejlődésének következtében mind többen és többen érték(érik) meg a nyugdíjkorhatárt, ugyanakkor a gyerekek száma egyre csökkent.

Aztán jött az első, majd a második világháború, amelyek az igazán nagy pusztítást az akkor aktív korúak(mai nyugdíjasok) között végezte, ami elég nagy probléma, tekintve, hogy a ratkó-gyerekek és unokák(fiataloknak: a népességrobbanás generációja) még csak ezután fog nyugdíjba menni...

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, mert nem csak a bismarck-i nyugdíjmodell létezik.

 

Összesen 4 féle modell van:

1.) a bismarcki felosztó-kirovó rendszer. Azért ez a neve mert amit elvesz a (rendesen adózó) dolgozóktól, azt egyből oda adja a nyugdíjasoknak. Mo-n az éves nyugdíjköltségekre a bevételekből csak szeptemberig van fedezet, tehát a maradék 5 hónapot(ne feledjük a 13. havit) máshonnan kell kipótolni. Ilyen rendszer van egész európában.

 

2.)Amerikai típusú nyugdíjmodell, ami az USA-ban és Kanadában. Ez a rendszer, hogy finoman fogalmazzak- erősen épít az öngondoskodásra. Az USA-ban ugyanis fiatalon lehetsz csóró, de öregen nem, mert ha fiatalon szegény vagy akkor nem leszel öreg.

A lényeg az, hogy ha valaki félretesz, gyűjtöget, befektet, akkor ahhoz az állam hozzá tesz elég rendesen, plusz adókedvezmények is járnak, ami alapvetően nem hülyeség, mert ott az általános pénzügyi műveltség finoman szólva fejlettebb mint nálunk(jó példa erre, hogy a microsoftnál a karácsonyi prémiumot microsoft részvények képezik, ezért van az, hogy a milliomos titkárnők aránya a microsoftnál a legnagyobb a világon:))

 

3.)Új-Zélandi nyugdíjmodell. Ez Ausztráliában és Új-Zélandon él, és a lényege, hogy az állam állampolgári jogon biztosítja a létminimumhoz szükséges összeget(de csak azt!), vagyis ha kevesebbet keresel, akkor az állam kipótolja. Ez persze azt is jelenti, hogy ha akár egyetlen pennyvel is többet keresel a létminimumnál, akkor semmit nem kapsz. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg pénzébe kerül ez az államnak.

 

4.) Chilei nyugdíjmodell. Pinera vezette be 1980-ban, és a lényege, hogy Az emberek a bruttó bérük 10% - át félretehetik és eldönthetik, hogy az államnak adják, és nyugdíjas korukban tőle várják a járandóságot, vagy magánalapokba teszik, és a piaci trendekhez igazodva pénzük hozamot termel.

 

Nem tudom mindenkinek feltűnt-e de a világnak csupán egy egészen elenyésző részén létezik egyáltalán olyan dolog, hogy nyugdíj (Chile, Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada, Európa). A Föld többi részén egyszerűen nem ismerik a fogalmat sem(ha csak nem hallomásból).

 

Megnyugtatásul közlöm, kicsiny országunkban jelenleg a létező legfejlettebb a nyugdíjrendszer, ugyanis a 4 modellből 3-at magába épített, így jött létre a 3 pilléres nyugdíjrendszer.

És íme a 3 pillér:

1.) állami nyugdíj, ami a bismarcki elveken működik: az állam szedi a munkáltatói és a munkavállalói nyugdíjjárulékot(ez utóbbi a bruttó BEJELENTETT bér 8,5%-a) és ezért cserébe szüleinket, nagyszüleinket nem hagyja éhen halni(egyelőre).

2.)magánnyugdíjpénztár, melynek nemzője a chilei rendszer. Pályakezdőknek, fiataloknak kötelezően választható, az idősebbeket már egyre kevésbé engedik belépni, jelenleg a felső korhatár 30év. Ez úgy működik, hogy a MNYP tagnak a munkavállalói nyugdíjjárulékából(8,5%) 8%-ot egy saját néven futó "befektetési" számlára utalnak, ami örökölhető is(tehát ha netán meghalunk, akkor sem süllyed el az az összeg), viszont a jelenlegi szabályozás szerint csak államkötvényekbe fektetheti a pénzt a MNYP kezelője, ami azért katasztrofális, mert így jó esetben is csak megtartja a reálértékét a pénzünk, és vajmi keveset gyarapszik. Jó hír viszont, hogy dolgoznak a lejáratorientált befektetési stratégián, ami azt fogja jelenteni, hogy aki fiatal, az teheti a pénzét "nagykockázatú" portfólióba is, és ahogy az ember öregszik, szépen átpakolgatják a pénzét egyre biztonságosabb papírokba. Ja és az összegyűlt pénz csak a hivatalos nyugdíjkorhatár betöltésével vehető fel.

3.)ÖNGONDOSKODÁS. Ez egy elég nagy kalap, amibe bele tartoznak az önkéntes nyugdíjpénztárak, a nyugdíjcélú megtakarítások, a NYESZ-ek, a nyugdíjbiztosítások, sőt én ide sorolom az összes passzív jövedelmet biztosító befektetést is. Ez azonban nem kötelező(nyilván azért mert az állam nem tudja irányítani, és bevételt sem tud belőle annyit szerezni), habár szerintem ez az egyetlen mód hosszú távon a probléma megoldásának, továbbá ennek az ágnak van a legmagasabb hozama, és lehetőséget nyújt arra, hogy ne 65-70-75 évesen menjünk nyugdíjba(attól függ, ki milyen messze van most a nyugdíjtól, mert szerintem mire én nyugdíjba mennék, addigra kb 75 év lesz a korhatár), hanem korán. Ám annak ellenére, hogy ez az ág foglalja magába a megoldást a nyugdíjproblémára, sajnos nem kap elég hangot az állam részéről és ezzel időt és (szó szerint) több tíz millió forintot vesznek ki a derék állampolgár zsebéből, így is 17 évet elloptak, és még 6-ot el akarnak sumákolni úgy látszik…

Mi is lesz 6 év múlva? 2013.

Miért is fontos 2013? Nem csak azért, mert a maya naptárban ez a világ vége, hanem mert az az év lesz a vízválasztó a régi és az új rendszer között.

1989-ben mikor a kerekasztal-tárgyalások folytak arról, hogy milyen is legyen eztán a mi kis Magyar Köztársaságunk, többek között arról is szó volt, hogy biza fogy a nemzet, de nem csak hogy fogy, hanem még öregszik is, és ez a bismarcki nyugdíjrendszernek nem igazán tesz jót, így tehát valahogy meg kell oldani, hogy a sok öreg ne okozzon államcsődöt. Erre a honatyák 24 évet adtak maguknak. Amikor letelik a 24 év, bárki, aki éppen hatalmon van, be kell, hogy vezesse azokat a törvénymódosításokat, amelyek nagyon sokaknak nem fognak tetszeni…

Kérdezhetnénk, hogy miért pont 24 év? Mert 2013 lesz az első év, amikor a ratkó-gyerekek első hulláma nyugdíjba vonul. A sors iróniája, hogy ez a 24 év pont elég lett volna, hogy korszerű pénzügyi eszközökkel az emberek felépítsék azt a tőkebázist, ami majd finanszírozza a nyugdíjukat(ha csak azt vesszük, hogy a magyar tőzsdén lehetett volna befektetni, a BUX index 1990-ben 1000 pontról indult, és a mai napon 25800 ponton áll, ez 2580%-os hozamot jelent csupán 17 év alatt, ami éves stabil 21%-nak felel meg. Hát nem tökjó?).

Aki azonban 2013 után megy nyugdíjba, és van MNYP-a az a bejelentett átlag nettó bérének az 50%-át fogja nyugdíjként kapni, amennyiben egy jól teljesítő MNYP tagja, ami tekintve hogy az ország nagy része minimálbérre van bejelentve, nem egy nagy összeg. Tegyük fel, hogy valaki 65000Ft-ra van bejelentve, egyébként 120000-et haza visz. És mondjuk 2015-ben megy nyugdíjba az egyik pillanatról a másikra kénytelen lesz megélni 32000ft-ból a 120000 helyett. Ha jól számolom ez uszkve 75%-os visszaesés. Látni vélem a jövőt: tömegével fogják a friss nyugdíjasok pénzzé tenni lakásaikat, házaikat a megélhetés reményében, amivel bizony az évek alatt összekuporgatott örökséget "tékozolják" majd el. A sors iróniájaként sokan a saját lakásukat fogják bérelni, hiszen ez az időszak az ingatlanbefektetők aranykora lesz, mivel egyszerre lesz hatalmas kínálat eladó ingatlanokból, és óriási kereslet olcsó bérlakásokból.

Persze ezt is, mint mindent többféle képpen lehet értelmezni: a "régi"(értsd: szocialista) személet azt mondja, hogy a gonosz befektetők "kisemmizik" majd a szegény időseket, én viszont úgy gondolom, hogy éppen ellenkezőleg: mit ér a nagy házam, ha üres a hűtőm? Inkább lakjak egy olcsó bérlakásban, minthogy éhezzek. Persze nekem is szar lenne ha az életem munkájának eredményét egyik napról a másikra elveszteném, de a büszkeség egy olyan luxus ebben a helyzetben, ami nem éppen kifizetődő. Arról nem is beszélve, hogy inkább az életem munkáját veszítsem el, mint az életemet….

 

Egy szó mint száz: ugyan azt senki sem tudja garantálni(én sem), hogy bárki bármikor meggazdagszik az én segítségemmel(gondolataimmal) vagy anélkül, de egy biztos: ha nem teszel ellene kedves Olvasó, az bizonyos hogy el fogsz szegényedni. Ez ellen pedig úgy tehetsz, ha átgondoltan kezeled a pénzügyeidet, profi tanácsadóhoz fordulsz.

Így tervezz:

1.) gondoskodj a nyugdíjadról! Nekem havi 10000ftomba kerül, hogy legkésőbb 35 év múlva(15 évvel a majdani nyugdíjkorhatár előtt) letehessem a lantot. Ez nem pénz a jövőért: aki dohányzik, egy hónap alatt másfélszer ennyit füstöl el.

2.)vésztartalék. Havi fizetésünk 3-szorosa egy likvid számlán. Akinek ez nincs meg, nem érezheti biztonságban önmagát és családját(ahogy jelenleg én sem érzem magam biztonságban)

3.)minden egyéb: lakás, ház, gyerekek taníttatására szánt pénz.

 

Sikerekben gazdag 2008-at kívánok mindenkinek!

Szólj hozzá

nyugdíj nyugdíjrendszer