Miért mentsük meg a devizahiteleseket?
A frankárfolyam tervezett, 180 forintra való rögzítésével a Fidesz, választási kampányában tett ígéretét hajtja végre. A sok százezer választópolgárnak tett politikai ígéreten túl persze számos egyéb érv is szól a devizahitelesek megsegítése mellett; ugyanakkor arról a morális vetületről sem szabad megfeledkezni, hogy egyáltalán igazságos-e megsegíteni őket...
A banki hitelfelvétellel élő polgár ugyanis kockázatot (is) vállal: ugyanis - elviekben - mindenkinek jogában áll hitelt felvenni, ugyanakkor nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Ez utóbbi csoport kritikája így jogosnak tekinthető, azaz viselje minden kölcsönfelvevő a lépésük következményét. Senkit nem kényszerített sem az állam, sem a társadalom, de még az oly sokszor elátkozott bankok sem a hitelfelvételre, irracionálisan olcsó svájci frank alapú hitelre pedig pláne nem. Számos választási lehetőség állt minden polgár előtt, a kisebb lakásvásárlástól kezdve, a drágább(nak tűnő) forinthitelen keresztül, a türelmes megtakarításig.
Ezen - teljesen megalapozott és érthető - logika alapján pofátlanság elvárni a társadalomtól, illetve annak szervezőjétől, az államtól, hogy most segítse ki azokat, akik a múltban hibásan cselekedtek - azok pénzéből, akik inkább lemondóan, önmegtartóztatóan viselkedtek, nem éltek fel meg nem termelt javakat. Ráadásul a devizahitelesek kisegítése az állam részéről azt a látszatot, hamis illúziót is keltheti, hogy nem érdemes pénzügyi tudatossággal, a jövőbeli kockázatokkal foglalkozni, hiszen az állam majd akkor is ott lesz, és megmenti azokat, akik bajba kerültek - ez pedig lássuk be, tévút.
Ugyanakkor a kérdésnek van egy másik vetülete is: az állam polgárainak egy jelentős részét tömeges és kezelhetetlen kár érte. Ebben az esetben az állam dolga az, hogy valamilyen lépéssel ha nem is oldja meg, de legalább kezelje a problémát. Ráadásul itt nem csupán a devizahitelek magas és emelkedő terheitől csődbe jutó háztartásokról van szó, hiszen az egész ország szenved a leült banki hitelezéstől, amit egyébiránt a túlfutott devizahitelek és az azokból adódó likviditási és bizalmatlansági tényezők okoznak.
A kérdés tehát az leginkább az, mi a fontosabb, mi éri meg össztársadalmi és nemzetgazdasági szinten jobban: beavatkozni és ezzel szembemenni a piacgazdasági és némiképp morális szempontokkal, vagy az, ha a devizahitelesek nyomasztó problémájától nyögő bankok nem adnak az egyébként hitelképes vállalkozásoknak és magánszemélyeknek kölcsönt.
A Tiszta Beszéd véleménye szerint az utóbbi faktor fontosabb. A gazdasági növekedés felpörgetéséhez, az életszínvonal növeléséhez igenis szükségeltetik egy jól működő bank-, és ezáltal hitelezési rendszer. Az árfolyamfixálás olyan megoldást hozhat, ami figyelembe veszi egyrészről a gazdasági érdeket, ugyanakkor a morális vetületről sem feledkezik meg. Nem ajándék pénzt ad a rossz döntést hozóknak, hanem átmeneti megoldást nyújt. A kormány ugyanis úgy tűnik arra játszik, hogy már középtávon felpörög a gazdaság, nő az életszínvonal, ezért a későbbre tolódó terheket könnyebben tudják törleszteni a ma még rászorulók.
Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:
Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket:
Az utolsó 100 komment: