A balliberális média maradéka időnként ujjongva adja hírül, hogy összezördülések vannak a hazai politikai élet legsemmitmondóbb és mégis legfontosabb koalíciójában, azaz rendre felbukkannak ellentétek a két kormánypárt a Fidesz és annak hátán az Országgyűlésbe betámolygó KDNP között. Az oktatáspolitika területén már elhúzódó teleregénynek tűnik a Hoffmann - Pokorni csörte; ugyanakkor újszerűnek tűnik, hogy a kereszténydemokraták is kivonultak az alkotmányügyi bizottság hétfői üléséről. Az ilyesfajta összetűzéseket azonban nem érdemes túldimenzionálni, hiszen egy ekkora méretű frakciószövetségben természetes az ellentétes nézetek előfordulása, azonban jó alkalom tisztázni a résztvevők helyét, szerepét, létezésüknek értelmét.

 A KDNP kapcsán gyakran felmerülő nézet, hogy a formációra az elmúlt választások alkalmával élő ember nem szavazott, mégis túlreprezentálva jelennek meg a közéleti vitákban, sőt a kormányzati tevékenységet és a politikai döntések sorát is jelentéktelen súlyuk ellenére ők befolyásolják. Egyébként pont azért, mert a KDNP 1994 óta önállóan képtelen volt a magyar törvényhozásba kerülni, tűnnek parasztvakításnak az ilyen összetűzések; hiszen ahhoz, hogy a következő ciklusban is pozícióban maradhassanak, ahhoz az kell, hogy az Orbán Viktorhoz fűződő lojalitás miatt felkerüljenek a közös listára. Így bármiféle önálló manőver vagy a pártok egymástól való elhidegülésének esélye közelíti a zérót.

 A két párt közötti viszonyt egy, az állatvilágból jól ismert szimbiózis írja le: a vöröscsőrű nyűvágó szívesen telepszik meg emlősök (orrszarvúak, antilopok, bivalyok, elefántok) közelében. Pusztítja, illetve űzi el a rájuk telepedő kártevő rovarokat, illetve extrém esetben a veszélyt is jelzik. Előfordul azonban az is, hogy a madár jelenléte inkább hátráltatja, mintsem elősegítené az emlős érdekeit: gyógyulóban lévő sebeiket igen érzékenyen megkínozhatják, a gyógyulást hátráltathatják. A párhuzam számomra úgy tűnik, él a Fidesz KDNP-vel való együttélésére is. Ami ugyancsak felveti a kérdést: mit enne a nyűvágó, ha nem táplálkozhatna az emlősök élősködőivel, azaz mire mennének a kereszténydemokraták a Fidesz nélkül?

Ezt persze valószínűleg soha nem tudjuk meg, hiszen az előbbieket az egzisztenciális félelem szorosan és végletesen hozzáköti az utóbbiakhoz. Egy önálló karakterrel rendelkező, programot adni képes, a kereszténydemokrata szellemiségből és tradíciókból merítő párt megjelenése gyakorlatilag esélytelen. A kérdés az, hogy a Fidesznek meddig áll érdekében életben tartani a nyűvágót? Tulajdonképpen mi is ez a párt és mi szükség van rá?

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: