Hetek óta hangos a hazai sajtó a Magyar Nemzeti Bank és a kormányzat közötti feszültségtől. Az előbbi védelmezői a honi jegybank függetlenségét, a háborítatlan monetáris politikát féltik, a kormányzati érvekben pedig az MNB évek óta tartó elhibázottnak tartott ortodox politikájának megváltoztatása, a fiskális és monetáris politika együttműködésének szükségessége, a kiszámíthatóság áll.

 Az állami nyugdíjrendszerben is vannak kockázatok és tisztán látszik, hogy a napjaink demográfiai folyamatai mellett nem tartható tovább az a tévképzet, hogy az állam majd jólétet biztosít nekünk öregkorunkra. Aki nyugdíjba vonulása után nem akar elszegényedni, annak magának kell elkezdenie takarékoskodnia, tehát az évek óta hangoztatott "dogma", az öngondoskodás szerepe egyre inkább teret kell, hogy nyerjen.

A hitelminősítők tevékenysége különösen nagy visszhangot váltott ki Magyarországon, miután a Moody's és a Fitch is a befektetésre ajánlott kategória alsó határára sorolta vissza a magyar deviza- és forintadósi besorolást, majd a hazai bankok hiteleinek- és betéteinek, valamint a Budapest Kötvénykibocsátó minősítését is lerontotta. A hitelminősítők "szavahihetőségén" azonban egyre nagyobb a csorba, az EU is kontrollt gyakorolna tevékenységük felett.

 A magyar néplélek hajlamos borúlátóbban tekinteni saját helyzetére, mint amit a valóság egyébként megkövetelne. Erre a tényre az írástudók zöme is rátesz egy lapáttal, amikor folyamatosan farkast kiált az Orbán-kormány tevékenysége kapcsán. Pedig józanul megvizsgálva az eseményeket, beláthatjuk: sem a demokráciának, sem a jogállamnak nincs vége, a Rubicont továbbra sem lépte át a kormánypárt. Ennek dacára mégis tisztán látszik miért és hogyan fog megbukna a jelenleg kétharmaddal kormányzó erő.

...

 Bár jóval kisebb publicitást kap, mint a Magyarországot és annak új gazdaságpolitikáját megfedő bírálatok, de számos neves közgazdász, elemzőintézet és befektető szerint Európa jár rossz úton a válságkezelés módszereit tekintve. Egyesek - mint például Marco Papic, a Stratfor vezető elemzője - odáig merészkednek, hogy egyenesen azt állítják: egyedül Magyarország érti, milyen irányba is mozdulnak a dolgok a világban.

Ivádi Gábor őszi kilépése az LMP országgyűlési frakciójából, majd Scheiring lemondása választmányi tagságáról ráirányította a figyelmet az Országházban egyre szürkülő, így szűkülő támogatottságú párt törésvonalaira, belső csatározásaira. A Jobbikhoz hasonlóan az LMP frakcióját is kikezdte a számukra eddig ismeretlen parlamenti munka, s április óta valódi sikerélmény nélkül tengetik mindennapjaikat a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok mellett.

A konzervatív német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung rövid idő alatt többször is védelmébe vette a magyar kormányt, Matolcsy gazdaságpolitikáját, és személy szerint Orbán Viktort is. Több cikkben érvelnek az eltúlzott és hisztérikus, a magyar médiatörvényre vonatkozó bírálatok ellen; felhívják a figyelmet arra, hogy azoknak, akik Lukasenkohoz vagy Putyinhoz hasonlítják a magyar kormányfőt, azoknak gond van az arányérzékével; legutóbbi cikkükben pedig Argentínát hozzák példaként, ahol gazdasági csodához vezetett a Matolcsy által is alkalmazott gazdaságpolitika.

Sajtóinformációk szerint  a Jobbikból decemberben kizárt Pősze Lajos országgyűlési képviselő új radikális mozgalmat indít a hétvégén, melyhez reményei szerint az "anarchikus rendszerű" Jobbikból is csatlakoznak majd tagok és képviselők. Mindez csak tetézi a Jobbik feje felett sűrűsödő gondokat: a párt körül az áprilisi országgyűlési választások óta fogy a levegő. Folyamatosak a problémák a szervezet hátországának számító Magyar Gárdában, s ugyanakkor a párt támogatottsága is az egykori 17 %-ról 10 % alá apadt.

Lakóhelytől függetlenül minden magyar állampolgár megkaphatja a választójogot a kormánytöbbség elképzelése szerint - nyilatkozta Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Semjén Zsolt már tavaly áprilisban úgy nyilatkozott: "Egy magyar nemzet van, egy állampolgárság lesz."

Hosszú ideje nyilvánvaló, hogy nehéz helyzetben van a magyar közéletet elemezni szándékozó, mert sokszor találkozik azzal a jelenséggel, hogy a honi politikai életben nem mindent úgy definiálnak, ahogy azt a világ más tájain teszik. A tollforgatók hibája is, hogy nem alakul(hatot)t ki valóban független, objektív, hiteles vitakultúra, melyben tisztázott volna demokrácia és diktatúra, konzervatív, liberális és szocialista politika, jobb- és baloldaliság, jogállam és a többi fogalma, miben léte, célja és szabályrendszere. Épp ezért a homályos, önérdekből felhasznált definíciókkal operáló, szekértáborokból való politizálás miatt sem könnyű megítélni Orbán Viktor jelenkori tevékenységét.