Hosszú ideje nyilvánvaló, hogy nehéz helyzetben van a magyar közéletet elemezni szándékozó, mert sokszor találkozik azzal a jelenséggel, hogy a honi politikai életben nem mindent úgy definiálnak, ahogy azt a világ más tájain teszik. A tollforgatók hibája is, hogy nem alakul(hatot)t ki valóban független, objektív, hiteles vitakultúra, melyben tisztázott volna demokrácia és diktatúra, konzervatív, liberális és szocialista politika, jobb- és baloldaliság, jogállam és a többi fogalma, miben léte, célja és szabályrendszere. Épp ezért a homályos, önérdekből felhasznált definíciókkal operáló, szekértáborokból való politizálás miatt sem könnyű megítélni Orbán Viktor jelenkori tevékenységét.

A balliberális oldal számára a miniszterelnök egy diktatúrát építő despota, aki önnön hatalmi ambíciói miatt tönkreteszi a húsz év alatt nehezen felépített demokratikus kereteket, fittyet hány a jogállamiság alapvető normáira, ki a politikai zsákmányszerzés vérszagától megrészegülve elfelejti és éppen ezért át is lépi az autokráciába vezető út határát.

A Fidesz-hívők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy mindaz, amit a kormányfő tesz, nem más, mint rendet tenni az országban. Hisz az elmúlt évtizedekben a ránk szakadt nagy szabadsággal nem tudtunk mit kezdeni, s gyakran összekevertük azt a szabadossággal. Az ellensúlyok felszámolását pedig nehezen lehet értelmezni egy kétharmaddal kormányzó erő esetében, s ameddig a polgároknak lehetőségük van és lesz leváltani a most kormányzó erőket szabad és titkos választások útján, addig igaztalan is a vád.

Az igazság bizonyára valahol a két nézőpont között található. Mindenesetre tény, hogy a mindennapi életet meghatározó legfajsúlyosabb kérdések, mint például az egykulcsos jövedelemadó, a most bejelentett állami újraelosztás visszafogása, az inaktívok ellen - egyelőre csak szavak szintjén - folytatott harc tulajdonképpen liberális szellemiséget mutatnak.

Mindemellett Orbán Viktor a magyar közélet nagy túlélője: talán az egyetlen rendszerváltó politikus, aki több választási kudarcot követően is az élvonalban tudott maradni. Politikai szélkakas vagy nagy kommunikátor? A rendszerváltáskori heves vérmérsékletű fiatalból vált megfontolt középkorúvá, miközben politikai nézetei is átalakultak. Ugyanakkor külcsínt is többször váltott, hogy áthidalja az "egyszerű felcsúti gyerek" és a "tekintélyes államférfi" közti szakadékot. 

Ahogy Jeskó József fogalmaz: "Melyik akkor tehát az igazi Orbán? Aki a Kádár-korszakhoz hasonló jólétet ígér az összes választónak, eközben felszámolja a szabadságjogokat és a hatalmi ellensúlyokat? Vagy az, aki reformokat vállal fel az aktív népesség érdekében, vállalva az ezzel járó konfliktusokat?"

E kérdések megválaszolása helyett azonban lehet érdemesebb lenne a szakmaiságot elővéve, a tartalmi kérdésekről vitatkozni, mintsem állandóan farkast kiáltani, a másik demokratikus elkötelezettséget megkérdőjelezni; a konstruktivitást nemcsak üres frázisként hangoztatni.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: