Hetek óta hangos a hazai sajtó a Magyar Nemzeti Bank és a kormányzat közötti feszültségtől. Az előbbi védelmezői a honi jegybank függetlenségét, a háborítatlan monetáris politikát féltik, a kormányzati érvekben pedig az MNB évek óta tartó elhibázottnak tartott ortodox politikájának megváltoztatása, a fiskális és monetáris politika együttműködésének szükségessége, a kiszámíthatóság áll.

 Az Orbán-kormány megalakulása óta napirenden van Simor András jegybankelnök eltávolítása a pozíciójából. Ezen cél indokoltságának alátámasztásához számos érv felsorakoztatható: Simor off-shore-gyanús ügyletei, az MNB politikájának a válság elmélyülésében játszott szerepe, valamint a jelenlegi jegybankvezetés eltérő felfogása a magyar gazdaság növekedésének beindításáról. Előbb Simor fizetésének - teljesen indokolható - csökkentése, majd a monetáris tanács tagjainak kinevezési rendjének megváltoztatása szolgálja a kormányzati szándék megvalósítását. De mi is a vita valódi tétje?

Az alapkérdés az, hogy a jegybanki alapkamat által elősegíthető-e a gazdasági növekedés fokozása. A közgazdasági iskolák konszenzusos véleménye szerint nem, vagy csupán rövidtávon. A Matolcsy-féle ökonómiai gondolkodás azonban hisz az alapkamat növekedést generáló hatásában. A kérdés eldöntése természetesen csak empirikus úton valósítható meg. Ami a Matolcsyék MNB-kritikájának jogosságát vitathatatlanul alátámasztja az viszont az, hogy a jegybank alapvető célját, az árstabilitást évek óta nem sikerült biztosítani, sőt az inflációs célt (3 %) még megközelíteni sem sikerült az elmúlt nyolc évben. Matolcsyék egyébként felvették már, hogy talán fel kellene adni, azaz módosítani az inflációs célon - mert az eddig bevett gyakorlat szemmel láthatóan folyamatos kudarcélményt jelent a monetáris politika megvalósítói számára.

Ahhoz, hogy igazságot tudjunk tenni a Nemzeti Bank és a miniszter vitájában, arra kell választ adnunk: mi a fontosabb hazánk szempontjából, a gazdasági növekedés fokozása vagy az infláció csökkentése. Bármelyik célt is tekintjük prioritásnak, annak eléréséhez meg kell szüntetnünk az elmúlt évek során kialakult gyakorlatot, mégpedig az MNB és a kormányzat közötti kölcsönös bizalmatlanságot, mert sikeres gazdaságpolitika csak e kettő harmóniájával érhető el.