A Fidesz egyik legtöbbet ismételt választási jelszava volt 2010 tavaszán az elszámoltatás. Orbán Viktor akkor nyilatkozata szerint, "két ügy van, ami nem tűr halasztást: az elszámoltatás és az ország megmentése a gazdasági összeomlástól." Prioritásban e két ügy minden mást meg kell előzzön, az érdemi munka, az alkotmányozás, a nagy ellátórendszerek átalakítása is csupán ezeket követheti. Nos így vagy úgy, de a gazdasági összeomlástól az ország úgy tűnik megmenekült. Az elszámoltatásról azonban azóta is keveset hallani...

Papcsák Ferenc, majd Budai Gyula elszámoltatásügyi kormánybiztosok a kampányígéretnek megfelelően kezdtek a munkához: feladatuknak tekintették az összes olyan ügy feltárását, valamint megtalálni és megnevezni a felelősöket, akik korábban olyan döntésekben és ügyekben játszottak szerepet, melyek "egyértelműen károsak voltak az országnak és az adófizetőknek", illetve megtenni a megfelelő jogi lépéseket.

Nos bár elvileg az elszámoltatásnak mindent meg kellett volna előznie, bírósáig szakaszba mégiscsak egyetlenegy ügy került, holott az új alaptörvény is rég elkészült és a kormány ma már a szerkezeti átalakításokra koncentrál. A politikai türelmetlenség természetesen csillapítható a jogi ügymenetek hosszúságával, a Tiszta Beszéd véleménye szerint az elszámoltatásokkal mégsem ez a legfőbb probléma. Budai hivatala ugyanis piszlicsárénak tetsző ügyekre koncentrál: szolgálati autókkal és benzinkártyákkal való visszaélésekre, a "filozófuspályázatokra", rokonok és a haveri kör pozícióba hozására.

Azonban azt látni kell, hogy nem ezeken a "néhány milliós" tételt jelentő területeken folyt el az állam pénze, nem az ilyen típusú korrupciógyanús ügyek borzolják a választópolgárok kedélyét, mérgezik a honi közélet mindennapjait és hátráltatják a végletekig a nemzetgazdaság működését. Az ország szempontjából releváns ügyekről az azóta oly sokszor kiátkozott Dávid Ibolya egykori kampánya jut eszembe: az MDF-vezére 2004-től kezdődően folyamatosan állította, hogy "kézfogás történt a két nagy párt (értsd: Fidesz és MSzP) között azzal a céllal, hogy az állami beruházásokat felülértékeljék, és az így nyert összeg 30-70 %-át visszajuttassák pártközeli cégeknek."

Bár szeretnénk jóhiszeműek lenni, mégis egy egész ország kíváncsi arra, miért kerül Magyarországon háromszor annyiba az autópálya-építés, mint mondjuk Horvátországban; az USA-ban miért mágnesvasút épül feleannyiért, mint Magyarországon egy átlagos pályafelújítás; hogy kerül megmagyarázhatatlanul sokba a metróépítés; vagy a Grippen-botrány etc. De ugyanebbe a kategóriába sorolható például a fővárosi parkoló-botrány is: teljesen mindegy, milyen színezetű volt éveken keresztül a kerület vezetése, abban mindegyik kifejezetten jól szerepelt, hogy az önkormányzat számára hátrányos szerződéseket kössenek.

Úgy tetszik, a Fidesz-KDNP kétharmada ellenére sem tud az ország szabadulni a 70:30 feltételezett csapdájából. Az igazán kínos ügyek a szőnyeg alá lesznek söpörve, az elszámoltatásügyi biztos pedig parasztvakítás céljából a felszínt kapargatja...

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: