Egyelőre töretlenül népszerűnek tűnik a második Orbán-kormány és a Fidesz megítélése. Ugyanakkor erősödnek a kormányzati teljesítményt és döntéseket bíráló, azokat szkepticizmussal fogadó hangok, ezzel párhuzamosan az ellenzéki erők tetszhalott, eddigi bénult állapotukból a kilábalás jelét mutatják. A történelem ismétli önmagát? Megismétlődik Orbánék előző négy éve?

Alapvetően sikeresnek tekinthető négy év után bukta el a Fidesz 2002-ben az országgyűlési választásokat, és igencsak gyenge MSzP-SzDSz kormányzati tevékenység után sem sikerült visszaszereznie a hatalmat 2006-ban. A Fideszt legtöbbször arrogáns stílusa, izomból való politizálása miatt éri bírálat, s a fenti választásokat is az ezekből fakadó sorozatos és pitiáner kommunikációs hibák miatt veszítette el. A pofátlan politikai zsákmányszerzés, a nehezen kommunikálható kormányzati intézkedések, a jogállami ellensúlyt jelentő testületek és szervezetek napi politikai érdek alá gyűrése viszont pont azok az ügyek, amelyek mentén az ellenzék és Orbánék túlhatalmától rettegők közös fogódzkodót találhatnak,szervezhetik újra magukat, illetve sikeresen kampányolhatnak a kormány ellen.

A közéletet immáron egy hete tematizáló kérdés - az alkotmánymódosítás - kapcsán találhatunk igazságot a kormány intézkedésében. Egyrészt van egy kisebb jelentőségű gazdaságpolitikai cél (a magas végkielégítésekből származó pluszbevétel az államkasszának), illetve egy ennél fontosabb társadalompolitikai cél, miszerint a méltánytalanul szerzett, kirívóan magas jövedelmeket jogi eszközökkel szerezze vissza az állam. Eme jogi eszközöket vétózta meg múlt héten az Alkotmánybíróság, s ezért indított támadást - egyesek szerint - a jogállam és a demokrácia ellen a kormánypárt. Tény: a politikai rendszerekben, így a demokráciában sincsenek kőbe vésett szabályok. A jogszabályi háttér időről időre alakul és változik, szűkíthető és bővíthető a társadalom, az élet hozta igények változásával, de szakpolitikai szükségszerűségek miatt is. Az ilyesfajta módosításukat a sikerességük legalizálja. E gondolatmenet kapcsán persze felvetődhet a kérdés, fontosabb-e az alkotmányos keret, mint a gazdaságpolitikai érdek vagy a társadalompolitikai cél?

Utóbbi nemcsak a kormány teljesítményének, hanem az ország sikerességének a kulcsa (elvonatkoztatva a konkrét ügytől), előbbi viszont a kiszámítható és számon kérhető jogállam biztosítéka, alapja. Így a fent nevezett ügy kapcsán "A cél szentesíti-e az eszközt?" című vita kibontakozását figyelhetjük meg a közéletben, az ellenzék a nemleges válasz mentén szervezi meg a kommunikációját - úgy tűnik sikeresen. Ebből a szempontból pedig külön érdekes, hogy az eddig szétforgácsolódott erejű, belső feszültségekkel teli, vezéralak nélküli csoportosulásokból a Fidesz saját magának teremtett látható ellenzéket. Persze ehhez az LMP - fogalmazzunk úgy - továbbra is lagymatag, csupán a belvárosi értelmiséget megszólítani képes kommunikációtechnikája nem lett volna elég.

Gyurcsány Ferenc ugyanakkor már a döntés előtt példátlan politikai éleslátásról tett tanúbizonyságot. Bár eredeti szándéka szerint a leendő új alkotmány ellen szervezte meg a '89-es alaptörvény védelmét zászlajára tűző platformját, a Fidesz bakija már most megadta neki a lehetőséget, hogy offenzívába nyomuljon. Tervét eredetileg arra készítette elő, ha Orbánék antidemokratikus alkotmányt készülnének létrehozni. Ha a vallás- vagy véleményszabadság, a függetlenek gondolt intézmények függetlensége nem jelenne meg az új alkotmány szövegében. Nem csodafegyver ez, ugyanakkor látszólag képes arra, hogy betöltse az űrt az egykori szocialista és szabaddemokrata tábor között.

Természetesen túlértékelni sem szabad Gyurcsány mostani, látszólagos sikereit, hiszen a felálló demokratikus koalíció lehet nem lesz más, mint a szokásos Orbán-ellenes retorika néhány hétig érvényes, bár valóban nagyívű mozzanata. Egyelőre úgy tűnik, az alap megvan az anti-fidesz tábor közös platformra hozásának, bár kétséges, hogy ez kellő alap lesz-e a kormányzás hosszútávon is eredményes kritikájának. Hiszen kérdés az is, a társadalom emlékezete, felfogása, gondolkodásmódja szempontjából melyik a kézzelfoghatóbb: Gyurcsány egykori országlása vagy az Alkotmánybíróság egyesek szerint túlságosan elvont intézménye?

Kétségkívül az LMP hitelesebben tudná képviselni az Alkotmánybíróság védelmét. A már említett "töketlenségük" miatt ugyanakkor képtelenek rá. Mindenesetre nem sétáltak be a csapdába, tanultak az egykori SzDSz hibájából és az 1991-es Demokratikus Charta mintájára építkező Gyurcsányt nem segítették meg a kormánypárt  vélt vagy valós jogállamiságot veszélyeztető intézkedései elleni harcban. Inkább külön utat járnak be, nem adva meg a segítséget az MSzP-nek a karanténból való szabadulásra. Hogy ez mégis összejön-e nekik, az leginkább azon múlik, képesek lesznek-e következetes és kitartó munkával megküzdeni és visszaszerezni elveszett hitelességüket.