Az összes jelentős magyarországi médiafelület és mérvadó közéleti szereplő brutális közönnyel vette tudomásul, sőt keserves hallgatásával támogatta is a romániai szenátus keddi döntését, miszerint érdemi vita nélkül utasította el a még 2005-ben benyújtott - Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó - törvénytervezetet. Különösen fájó ez a csend egy olyan időszakban, amikor az elszakított területeken és a diaszpórában felgyorsult az asszimiláció. A Tiszta beszéd véleménye szerint ebben a helyzetben az eddig gyakorolt támogatási formák már nem elégségesek, erős impulzusra van szüksége a külhoni magyarságnak az anyaországbeliektől a megmaradásra.

A benyújtott, de vita nélkül elutasított törvénytervezet értelmében Székelyföld (és az ott, egy tömbben élő nyolcszázezernyi magyar) területi autonómiát élvező, de a román állam szuverenitását elismerő régióvá alakulna, melyet egy közvetlenül választott önkormányzat irányítana. A területi autonómiát élvező történelmi Székelyföldön (a mai Hargita és Kovászna megyében, valamint Maros megye egy részén) így újjá alakulhattak volna a székek, valamint hivatalos státuszt kaphatott volna a - (az) ott kizárólagosan beszélt - magyar nyelv. Az elutasítás mögött az a hamis érvrendszer állt, miszerint a magyar, mint nyelv regionálissá válása ellentétes lenne a román alkotmánnyal (ami Európában egyedülálló módon, deklaráltan csak egy népet, jelenesetben a románt ismeri el államalkotó tényezőnek), valamint hátrányosan érintené a többségi (bár Székelyföldön kisebbségi, mindössze 5-15 %-nyi) társadalmat.

Pedig Románia racionálisan végiggondolt, jól felfogható érdeke is lenne a székelyföldi (továbbá az érmelléki és a kalotaszegi) területi autonómia biztosítása. Hiszen az európai példák azt mutatják, hogy azok a régiók, melyek bizonyos fokú önállóságot értek el, kultúrájukat, önszervező képességüket gazdasági potenciálra váltották át. Székelyföld ma Románia egyik leghátrányosabb helyzetű vidéke, melyben nagy szerepet játszik a román kormány tudatos forráselvonása a területről. De látható, az önrendelkezéssel bíró Dél-Tirol vagy Katalónia anyagi jólétében szerepe van az autonómia lehetőségével élő helyi nemzetiségek munkamoráljának. Márpedig ez is a regionális kultúra része, amit normális esetben nem lehetne elvitatni a kisebbségektől.

A román szenátus érvelése tehát nem áll meg Székelyföldnél, hanem európai kérdéssé teszi a nemzetiségi régiók kérdését. Románia pedig szembemegy az Unióval, hiszen az EU területi, gazdasági, társadalmi kohézióról szóló szerződésfejezete úgy rendelkezik, hogy az átlagtól eltérő régióknak kiemelt figyelem jár, pontosan azért, hogy lehetőséget kaphassanak a felzárkózásra vagy éppen megakadályozhassák a gazdasági lemaradást, a társadalmi leszakadást. Könnyű belátni, hogy az átlagtól eltérő régiók közé tartoznak a környezetüktől kulturálisan eltérő területek is, hiszen a kultúra, a nyelv a társadalmi kohézió része.

Azonban több egyéb aspektusból is kiemelt jelentőségű lenne a törvénytervezet elutasítása. Hiszen pont ezzel egy időben zajlik a román kisebbségi törvény kilúgozása, valamint számos, a kisebbségi jogokat semmibe vevő, sárba tipró helyi döntés, melyről a magyarországi társadalom semmit sem tudhat az online, az audiovizuális és a nyomtatott sajtó tudatosnak tűnő hallgatása miatt. Ilyen például a szocialista rezsim alatt elkobzott ingatlanok visszaállamosítására tett kísérletek, a Székely Mikó kollégium ügye, de idehozható a Kovászna megyei román prefektúra azon döntése is, miszerint a szinte színmagyar, hatvanezres Sepsiszentgyörgyön nem szükséges magyar nyelven is hirdetnie a vállalkozásoknak.

Az már csak egy csavar a kérdésben, hogy a magyar kettős állampolgárságról szóló törvény értelmében, tulajdonképpen immár közel 150 000 magyar állampolgár nyelvhasználati, kultúrához köthető jogát veszi semmibe a román rezsim. Nos ezért megdöbbentő, arcpirító a honi társadalmi közéletet alakító véleményadók, tollforgatók mély hallgatása. Fájó a társadalmi közöny, mikor nem  vonul a román követség elé. Hisz ilyenkor nem csupán Székelyföld önrendelkezéséről van szó, hanem Skócia, Flandria vagy akár Tibet (sorolhatnám) népeinek autonómiatörekvéseiről is.