Orbán Viktor a Fidesz-KDNP siófoki, kihelyezett frakcióülésén küzdelmes évként aposztrofálta 2011-et. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "idén megkezdődik Magyarország alkotmányos átszervezése, hiszen úrrá kell lenni gyengeségeinken, és neki kell kezdenünk az államadósság csökkentésének, valamint hatékonyabbá kell tennünk az egészségügyi és oktatási rendszert, és közmunkaprogramok indításával nagyszámú munkahelyet kell létrehoznunk." A feladatok megoldását, valamitn a kormánytöbbséget eközben a pénz, az idő és nemzetközi figyelem is szorítja.

A csak néhány hete bejelentett, de várva várt "februári reformokat" olyan szorongatott helyzetben kell meghoznia a kormánynak, amikor el kell kerülniük egy, a médiatörvény körülihez hasonló közéleti vihart, oda kell figyelni a pénzpiaci szereplők várakozásaira, s közben lépést tartani önmagukkal, hiszen az idei évre tervezett alkotmányozási procedúrán túl az egészségügy és az oktatás átfogó reformját is célul tűzte ki maga elé.

Ez utóbbi átalakítása, illetve az átalakítás tervezetének elfogadtatása már házon belül sem megy könnyen: a kormánypártokon belül is két tábor véleménye, Pokorni és Hoffman csörtéje zajlik. Alkotmányozás terén pedig néhány szimbólikus (határon túliak választójoga, abortusztilalom, egynemű párok jogainak esetleges korlátozása) kérdés - akár nemzetközi - vitája is felesleges energiákat köthet le. Ezek a körök nem hiányoznak egy olyan helyzetben, amikor Magyarországra az Unió soros elnökeként rengeteg plusz teher és kötelezettség hárul.

A kiadáscsökkentő program meghozatalával egyébként is sietnie kell a kormánynak: a minsizterelnök szándéka ugyanis az, hogy márciusban alkotmányozó nemzetgyűléssé alakul át a parlament, s április végéig csak az azzal kapcsolatos kérdéseknek szenteli a Tisztelt Ház a figyelmet. Az országgyűlésnek évvégéig aztán egy sor - az új alaptörvényből fakadó - kétharmados törvényt kell megtárgyalnia és módosítania.

A februári csomagnak ugyanakkor biztos alapokon nyugvó, egyértelmű és hiteles szerkezeti reformokat kell tarlamaznia ahhoz, hogy hazánk elkerülje a befektetői bizalom továbbromlását, valamint a magyar államadósság leminősítését. Egy, a nemzetközi pénzpiacokat is meggyőző tervvel azonan újra garantálni lehetne a költségvetési piac hosszú távú finanszírozhatóságát.

A költségfaragó csomag sikere nagyrészt az oly' sokat bírált kommunikáckón múlik. Csak reménykedhetünk benne, hogy a tervek ismertetését nem hatja majd át populista retorika, ahogy abban is, hogy a kormány nem egy túl sok apró lépésből álló tervet tár majd a nagyközönség elé. Ugyanis pont ezek foszthatják meg a programot attól az éltől, amit az elemzők és a befektetők elvárnak. Ha pedig náluk nem ér célba az intézkedéscsomag, akkor hazánk nem kerülheti el az újabb leminősítést és a befektetői bizalom elpárolgását...

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: