A hitelminősítők tevékenysége különösen nagy visszhangot váltott ki Magyarországon, miután a Moody's és a Fitch is a befektetésre ajánlott kategória alsó határára sorolta vissza a magyar deviza- és forintadósi besorolást, majd a hazai bankok hiteleinek- és betéteinek, valamint a Budapest Kötvénykibocsátó minősítését is lerontotta. A hitelminősítők "szavahihetőségén" azonban egyre nagyobb a csorba, az EU is kontrollt gyakorolna tevékenységük felett.

Az Európai Bizottság kezdeményezésére létrehoznák a hitelminősítők egységes európai felügyeletét, amely egyfelől ellenőrizné tevékenységüket, másrészt garantálná a korrekt piaci versenyt. Kontrollálná a hozzájuk érkező információkat és fokozná az értékelések által érintett intézmények, befektetők védelmét is. Érdekes helyzet áll ezzel elő, hiszen a magyar EU-elnökség feladata lesz az erőteljes szabályozás sínre tétele.

Egy sor kérdést vár megválaszolásra és rendezésre: egyfelől csökkenteni kell a hitelminősítőktől való függőséget; mérsékelni kell a hitelminősítők szerepét a piaci a folyamatokban, turbulenciákban. Konkrétabban: elkerülni azt, hogy a hitelminősítők saját maguk járuljanak hozzá a destabilizációhoz. Magyarország esetében ugyan egyelőre nem látni, hogy erről van-e szó, hiszen a Matolcsy-féle gazdaságpolitika az eddig megszokottól teljesen új úton jár, ugyanakkor elmondható, hogy a hitelminősítők már régen nem töltik be hivatott szerepüket. Stílszerűn: a hitelminősítők hitelüket vesztették.

Ezek az elemzőcégek ugyanis gyakorlatilag egyik - az elmúlt időszakban bekövetkezett -gazdasági krízist sem látták előre. Mind a mexikói válság, mind az elmúlt évek/napjaink Nagy Recessziója előtt kiváló értékeléseket adtak a gazdaság állapotáról. Ezekből a válságokból okulva tisztán láthatjuk, hogy ezen cégek másodsorban reaktívan működnek. Miért csupán másodsorban? Mert miután tevékenységi/tulajdonosi/érdekeltségi körüket pénzügyi szolgáltató funkcióval bővítették önmaguk is a piac, a minősítések tárgyát kezdték képezni. Ebből az egyszerű tényből kiindulva pedig nem nehéz belátni elfogultságokat a piaci eseményekkel kapcsolatban. Nézzünk egy példát:

"New York, October 05, 2007 -- Moody's Investors Service changed the outlook on the Aa3 ratings of Merrill Lynch and Co., Inc. (Merrill Lynch) to negative from stable. This action follows Merrill Lynch's announcement that the firm will report a third quarter loss resulting mainly from write-downs in structured credit products and sub-prime mortgages."

Tehát a most az érdeklődés középpontjába kerülő Moody's az alig egy évvel később csődbe jutó Merill kötvényeit kiváló minősítéssel látta el 2007-ben (A cikk kereteit túlfeszítenék a további példák, de a többi hitelminősítő intézet hasonló "bakiba" futott bele a 2008-ban kiteljesedő válság idején.). Ebből a logikából kiindulva a most leminősített magyar kilátások akár kifejezetten kedvezőnek is tekinthetőek.

A hitelminősítő intézetek pofákövetkezetlenségére egy másik példa Görögország és Spanyolország esete: mindkét államtól deficitcsökkentő lépéseket vártak el, majd azok bejelentése után egyből rontottak minősítésükön, mondván - az egyébként általuk követelt - megszorítások rontják a gazdasági növekedés kilátásait. Mindezek tükrében a hitelminősítők igényeit kielégíteni olyan, mint egy őrülttel vitatkozni.

Természetesen helyzetünk nem ennyire örömteli. A hitelminősítő intézetek megkerülhetetlen tényezői a pénzpiaci életnek, ám értékeléseiket immáron illik azért távolságtartással kezelni. Utópisztikus elképzelés ugyan, de a piacoknak független intézményeket kellene teremteni, melyekben joggal bízhatnak. A magyar EU-elnökség alatt felállítandó "hitelminősítő-minősítő" központ felállítása lehet az első lépés ezen az úton, mely korrigálhat a jelenlegi egyoldalú, torz képen.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: