Többnejűség Európában?
Napjaink multikulturalizmusa, liberális társadalom felfogása új kérdések elé állítja az európai társadalmakat. A kérdések önmagukban nem problémák, azonban kezelésük (avagy figyelmen kívül hagyásuk) lehet problematikus. Az oly sokat górcső alá vett bevándorlás kérdésének egyik érdekes eredménye, hogy az európai közösség előbb-utóbb kénytelen lehet napirendre venni a házasság intézményének reformját: elképzelhetővé válhat a többnejűség/többférjűség engedélyezése és szabályozása is.
Bizonyos radikális liberális körök nézőpontja szerint, ha engedélyezzük, hogy azonos nemű polgártársaink jogilag rendezett házasságban (vagy házassággal egyenértékű párkapcsolatban, mint Magyarországon) éljenek, akkor nem maradt érv a többpartnerűséggel szemben sem. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy míg a meleg párok együttélése ugyanazon a monogám, két felnőtt partner közötti gazdasági-társadalmi szövetségen alapul, amelyet a zsidó-keresztény kultúrkörünk preferál; addig például a többnejűség - vallásszabadság ide vagy oda - ellenkezik ezzel. Mégis, a toleranciájáról és rugalmasságáról híres Hollandiában már komoly filozófiai/jogi viták bontakoznak ki a kérdés egyre aktuálisabbá válása miatt: Victor de Bruijn és felesége, Bianca szokványos házasságban éltek mindaddig, míg együttélési szerződést nem kötöttek egy elvált nővel, Mirjam Gevennel. A kitörő botrány ellenére az igazságügyi miniszter megtagadta a szerződés érvénytelenítését. Az "új módi" ellenzői szerint ez a több partner közötti együttélés elismerése felé vezető út első állomása.
Egy-egy marginálisnak tekinthető "őslakók" közötti eseten túl azonban van egy másik nyomás is az európai társadalmak ezzel kapcsolatos nyitottságán és toleranciáján: az Európába bevándorló népesség egy részének kulturális felfogásától ugyanis nem idegen a poligám párkapcsolat, házasság. S akár már a közeljövőben eljuthatunk odáig, hogy a bevándorló tömegek a várt gazdasági, életmódbeli hasznon túl, saját, eredeti szokásaikhoz is intenzívebben kezdenek ragaszkodni. Nem csupán a muszlimok többnejűségéről, hanem például a nepáliak, tibetiek többférjűségéről is szó van. De Kína évtizedes egykepolitikájának következményeire is (miszerint 2020 körül 40 millióval több férfi él majd a Föld legnépesebb országában, mint nő) lehet, az öreg kontinens társadalmainak kell megoldást találnia.
A házassággal kapcsolatos szokások változása nem ördögtől való folyamatok, azonban kezelésük, megértésük és feldolgozásuk - ahogy már említettük - lehet problematikus. Az egyre kevésbé zökkenőmentes együttélés "harcai" pedig újabb fronton folytatódhatnak. Illúzióink pedig ne legyenek: a bevándorlás, kulturális sokszínűség kérdésével a magyartól jobban átitatott német és francia társadalom szerint ma már a muzulmán közösségek veszélyeztetik identitásukat. Az Ifop közvéleménykutató decemberi vizsgálata szerint erősödött a muszlimokkal szembeni bizalmatlanság: a németek 40, a franciák 42 % tartja fenyegetőnek a muzulmánok betelepülését; utóbbiak 68, előbbiek 75 % gondolja úgy, hogy nem illeszkednek be, nem integrálódnak a társadalmukba. A beilleszkedés elutasításának okaként pedig a kulturális különbségeket látják.
De nemcsak a közvélemény, hanem a politikai mainstream is kénytelen ma már szembesülni a valósággal. Angela Merkel, Németország kancellárja októberben mondta ki ítéletét: "Németország ... nem lehet meg bevándorlók nélkül, de azoknak be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit." "A multikulti hitvallása" - hogy - "egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk - megbukott." Márpedig a monogám, felnőtt polgárok közötti párkapcsolat (beleértve az azonos neműekét is) az európai kultúra része és értéke. No de a poligám házasságok lehetnek azok?
Korábban írtuk:
Csatlakozz hozzánk facebookon:
Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket:
Az utolsó 100 komment: