Annak ellenére, hogy az idelátogató külföldiek többsége úgy tekint vissza a magyarokra, mint egy mosolygós, segítőkész nemzetre, mi, itt élők azért pontosan tudjuk, hogy sokkal inkább igaz a sírva vigadó életfelfogás. Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, alapvetően borúlátó, panaszkodásban élen járó, saját eredményeinket és erényeinket meg nem látó, a hazait mindig rosszabbnak tekintő hozzáállásunk van.

Igaz ez akkor is, amikor csendben sziszegve vagy lelkünk mélyén büszkék vagyunk a világ legszebbjének tartott fővárosunkra, a nemzeti szürkeállományra, a Nobel-díjasokra, a rengeteg feltalálóra, egyedülálló nyelvünkre, kultúránkra vagy történelmi sikereinkre. Még sem áll ez össze egy egésszé, nem látni az egységes és más nemzeteknél tapasztalható elégedettséggé és büszkeséggé.

Ezen a ponton érdemes elgondolkozni rajta, miben vagyunk jobbak, mint mások; mi működik jobban, mire lehetünk büszkék a mindennapokban, miben járunk az élen, mit szervezünk kedvezőbben? Egy mondatban: mi az, ami jogalapot biztosíthatna, hogy feladjuk mélabús életérzésünket?

Gyűjtsük össze közösen ezeket a dolgainkat! Az együttgondolkodás jegyében nyert pozitív gondolatokban gazdag, boldog és békés új esztendőt kívánok minden kedves olvasónak!