A Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) nyílt levélben követeli Szalai Annamáriától, a Nemzeti Média- És Hírközlési Hatóság elnökétől, hogy találjon módot a kuruc.info internetes hírportál betiltására. Kérésük indoklásában a különböző kisebbségek sérelmére "elkövetett" cikkek szerepelnek. Úgy érvelnek, hogy a szólás- és véleményszabadság védendő értéke nem adhat felhatalmazást a vallási, etnikai, identitásbeli kisebbségek folyamatos megsértésére. Pontosabban: a kisebbségek jogai fontosabbak, mint a vélemény szabadsága.

 Furcsa helyzetben találjuk magunkat, s talán picit távolabbról kell kezdenünk a hír illetve a szándék értelmezését. Amikor a Holokauszttagadást (később mindenféle genocídium tagadását) tiltó törvény megszületett, szintén azzal érveltek a támogatók, hogy az áldozatok érzékenysége előrébb való, mint a szabadságjog érvényesülése. Ugyanakkor e törvény értelmében juthattunk abba a logikai zsákutcába is, hogy Biszku Bélát (az '56 utáni megtorlások vezéralakját) valószínűleg nem az egykori tettei, hanem elmondott mondatai miatt ítélhet el a bíróság. Hát nem abszurd?

Továbbmenve: mindkét szituáció értelmezésénél oda lyukadunk ki, hogy elég érettnek tartjuk-e demokráciánkat, melyben mindenki kifejezheti véleményét, hiszen - s ez már lehet utópia - ha a társadalom értékrendjével ellenkező dolgot állít, akkor az a gondolat úgysem juthat érvényre. Ám, ha a társadalmunkat, a rendszerünk működését nem tekintjük kellőképpen "felnőttnek", ha az esetleges kilengésektől jobban félünk, veszélyét nagyobbnak tartjuk, mint a tartós és kiszámítható működését, akkor miért is játsszuk a demokráciát? Ebben az esetben nem különböző törvényekkel kellene a szólás szabadságát szűkítenünk, hanem a választójogot, a beleszólás lehetőségét elkezdeni szűkíteni különböző faktorok alapján. Bármelyik irányba is indulunk el, a rendszer alapvetéseit kérdőjelezzük meg.

Természetesen egyetértünk azzal, hogy egy társadalom meghatározhatja a számára tetsző és elfogadható normákat, ezen logika alapján akár a kimondható/leírható dolgok körét is. Viszont ugyanoda jutunk: amit nyerünk a  vámon, elveszítjük a réven. Akkor tartanánk egészségesnek a törvénykezést és a jogalkalmazást is, ha mindenki számára biztosítanák a szabadságjogok összesét és a legvégsőkig védenénk annak érvényesülését, minden egyes polgár személy- és vagyonbiztonságát.