Sűrűsödnek a gondok a Jobbik Magyarországért Párt "feje" felett. Még november végén jelentette ki Vona Gábor, az egyébként általa alapított Magyar Gárda vezetőjéről, hogy alkalmatlan feladata ellátására; minap pedig kizárták országgyűlési frakciójukból Pősze Lajos képviselőt, mert "eltávolodott a párt irányvonalától". Mindezt tetézi, hogy a közvéleménykutatások szerint a párt támogatottsága az áprilisi országgyűlési választások óta folyamatosan csökken. Az akkori 17 %-ból az elemzők szerint mára csupán 10 maradt.

A Jobbik utcai demonstrációit egykor rettegte és irigyelte a mainstream politikai közeg. Ma azonban már képtelen utcára vinni néhány tucat embernél többet (ld.: tüntetés Alföldi leváltásáért). Ugyanakkor nem találják helyüket, hangjukat és szerepüket sem abban a szituációban, hogy a magyar Országgyűlés tagjaivá váltak. A kampány során még markánsan megtudták különböztetni magukat, egy harmadik választható alternatívát jelenítettek meg. A választások után azonban a Fidesz ügyesen happolta el a radikális párt témáit, vette át több programpontjukat,  kifogva ezzel a szelet a vitorlájukból s juttatva légüres térbe a szervezetet.

Súlyosbítja problémáikat, hogy kilátástalannak tűnik mindenféle küzdelem, programalkotás, alternatívanyújtás. Ugyanis joggal érezhetik úgy, hogy még ha akár a többi ellenzéki párttal összefognának, akkor sem érnének semmit a kormánypártok fegyelmezett kétharmada ellen. Nem véletlen, hogy ebben a kilátástalan helyzetben mindhárom ellenzéki erőnek csorbult már a frakciója, kvázi a süllyedő hajókról próbálnak menekülni a "leleményes" tagok.

 Egy ilyen helyzetben, amikor a döntéseket csupán a legritkább esetben tudja egy párt befolyásolni, a legtöbb, amit tehetnek, hogy konzekvensen és világosan megfogalmazzák, mit tennének a kormánypártok helyében. Azonban az MSzP-hez és az LMP-hez hasonlóan, a Jobbiknak is rengeteget kell még fejlődnie e téren. Na de melyek lehetnek azok a témák, melyekben a Jobbik megkülönböztetheti magát a korábban számos választási ígéretét megvalósító Fidesztől? Ezt a kérdéskört kutatja egyébiránt a Policy Solutions háttérelemzése is.

Egyrészt van még potenciál a politikai elitellenes arculatban: a kötelező vagyonosodási vizsgálat, minden ciklus végén; a mentelmi jog eltörlése vagy a 'politikusbűnözők' büntetési tételeinek emelése. De ide kapcsolódhat a privatizációs szerződések felülvizsgálata vagy azon politikusok felelősségre  vonása, akik alatt jelentősen növekedett az államadósság. A radikális párt másik kulcstémája továbbra is a cigánykérdés lehet, elsősorban a 'megélhetési gyermekvállalás' lehetőségének megszüntetésének szorgalmazásával.

A megkülönböztetésre különösen nagy tere lenne a pártnak a kül- és nemzetpolitikával kapcsolatos ügyekben. A szerb uniós csatlakozás támogatását például a vajdasági magyarság önrendelkezési jogához köthetnék vagy erősebb EU-kritikát fogalmazhatnának meg. A társadalompolitika is bővelkedik olyan témákban, melyekben szembe mehet akár a teljes politikai palettával, mégis sok szimpatizánst gyűjthet a párt köré. A halálbüntetés visszaállítása, az azonos nemű párok együttélésének kérdése vagy a szociális kártya országos bevezetése kiváló táptalajt jelenthet az építkezéshez.

A választások előtt zseniális módon kommunikáló, program- és jövőkép alkotási kiválóságról bizonyságot tevő párt azonban mostanság nem áll a helyzet magaslatán, s vajmi kevés jel mutat arra, hogy fel tudnak állni a kényelmes országházi széksorokból és továbbépíteni szervezetüket. Így viszont a csöndes elmúlás juthat osztályrészül. Ismétlődne a MIÉP-sztori?