Közel egy hete, múlt héten csütörtökön jelentette be a magyar kormány, hogy új, biztosítás típusú együttműködési megállapodás tető alá hozását tervezi a Nemzetközi Valutaalappal. Bár a kormány ellenlábasai szeretnék úgy láttatni, hogy ezzel Matolcsy gazdaságpolitikája megbukott, az ország helyzetét, illetve a világgazdasági folyamatokat objektíven szemlélők egyértelműen láthatják, hogy nem erről van szó. Magyarországnak ugyanis nincs szüksége az IMF pénzére – ezért is beszélnek biztosítási hálóról -, az ország képes a piacról finanszíroznia magát, a makrogazdasági mutatók rendben vannak, egyedül a kibontakozó spekulációt elrettentendő volt szükség a tárgyalások megkezdésére.

A hazai megélhetési károgók csütörtök óta szajkózzák, hogy nem lesz egyszerű az IMF-fel megállapodni, továbbá hogy a Valutaalapnak kőkemény feltételei lesznek a magyar kormánnyal szemben. A magyar gazdaságpolitika ellenlábasai ugyanakkor elfelejtik azt a tényt, amit például a JP Morgen londoni elemzőintézet kiválóan lát: nem tud az IMF olyan dolgot kérni, ami már most ne lenne adott az országban. A költségvetési konszolidáció ugyanis megfelelő ütemben halad, a jövő évi költségvetési tervbe foglalt ezermilliárdos kiigazítás tekintélyes, hazánk devizatartaléka soha nem látott mértékű, a GDP-arányos hiány Európában egyedülálló módon kedvező, és amiről a legtöbben elfeledkeznek, amikor itt közeli államcsődről papolnak: Magyarország ha egy éven keresztül csak lógatná a lábát és egyetlen darab állampapírt sem adna el is képes lenne 2012 végéig finanszírozni működését (a kincstári egységes számla egyenlege ugyanis soha nem látott mértékben pozitív).

Persze ennek ellenére nem lesz fáklyás menet a tárgyalássorozat, de a kormánynak ez is érdekében áll. Mivel a piacról történő finanszírozás biztosított, hitelre Magyarországnak nincs szüksége, ezért a tárgyalások elhúzódása, hosszú távon esetleges meghiúsulása a gazdasági szabadságharcnak nevezett nem ortodox típusú gazdasági mechanizmusok érvényesülését szolgálják. Ugyanakkor a fentiekből látható, az IMF csak olyan dolgokat tud kérni, amire az Orbán-kormány amúgy is hajlandó lenne, sőt folyik is azok szerkezeti reformja: ilyen a közösségi közlekedés újjászervezése, az egészségügy reformja vagy a bankokkal való kommunikáció hatékonyabbá tétele. Ez utóbbi például a Bankszövetség javaslatcsomagját figyelembe véve is jó úton halad: a hazai bankok végül hajlandóak a végtörlesztés, az árfolyamrögzítés valamint a bankadók területén együttműködni a magyar kormánnyal.

Belátható: Magyarországnak nincs hova hátrálnia. A forintárfolyamra ható negatív tendenciák a hitelminősítőkkel összefonódó pénzpiaci szereplők spekulációja volt. Tehették mindezt azért, mert a külső gazdasági környezet – Görög-, Olasz- és Spanyolország csőd közeli állapota – erre lehetőséget teremtett. Mire az IMF-vel való tárgyalás a végére ér a külső gazdasági környezet is javulhat annyira, hogy még erre a látszat-megállapodásra se legyen szükség.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: