2004. május 1-én hazánk betámolygott az Európai Szövetségbe. Igen betámolygott, mert ezt a csatlakozást nem lehet emelt fővel való belépésnek nevezni. A kételkedőknek pedig, egy évvel az esemény után úgy tűnik, igazuk lett: a szélsőbaloldali, külföldi érdekeket kiszolgáló koalíció nem tudja kiaknázni az egyesülő Európában rejlő lehetőségeket.

A Gyurcsány-kormány idején hazánk az egykori csatlakozó éllovas szerepét elveszítve, ma már a legutolsó helyen áll a gazdasági fejlettségi szint tekintetében az EU-ban. Egyre távolabbinak tűnik a közös európai pénz bevezetése, hiszen ma már egyik, a bevezetéshez szükséges feltételnek sem felel meg hazánk: rekordokat dönt az államháztartási hiány, vágtat az infláció, rohamosan emelkedik a munkanélküliség, s az államadósság mértéke napról napra milliókkal nő. Csak a Gyurcsány-kormány alatt 1 200 milliárd forint államadósság növekedés következett be. Nem tévedés: 1 200 000 000 000 forint. Ennyi pénzből 200 Tiszafüred méretű város éves költségvetését lehetne biztosítani. De Tiszafüred költségvetésében is óriási hiányok vannak. Akkor hol a pénz? Alig épülnek autópályák, nem épülnek gátak, nem emelkednek a nyugdíjak, nem emelkedik a minimálbér, a gazdák a csődszélén állnak, akárcsak a kis- és középvállalkozók… Tehát: Hol a pénz?De valójában nem is a pénzről szerettem volna írni, mert sokkal fontosabbnak tartom az anyagiaknál a valódi értékeket, a magyar hagyományokat. Ha legalább tisztában lennénk önmagunkkal, avval, hogy mit adtunk Európának, akkor talán eljuthatnánk odáig, hogy „jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” (Széchenyi) Ha tisztában lennénk önmagunkkal, akkor talán nem tévelyegnénk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. A társulási-folyamat egészében hallgathattuk: csatlakozunk Európához, felzárkózunk a Nyugathoz! S mi, magyarok, elhittük ezt a zagyvaságot, mert ahhoz, hogy másképp cselekedjünk, legalább annyit kellett volna tudnunk, hogy mit is viszünk mi ebbe a csillagos Unióba.
De mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, hogy mi is teszi Európát Európává. Azt hiszem, hogy az öreg kontinens elképzelhetetlen volna a római jogi hagyományok, kereszténység és a görög filozófia nélkül. Ám már ebben az összehasonlításban kenderbe verjük a hőn csodált nyugati népeket: az ókori magyarság szigorú, de végtelenül igazságos és következetes jogát még a rómaiak is méltatták; a szkíták kereskedelmük révén már akkor ismerte a nemzet a fejlett filozófiát, mikor Európa népei semmit sem sejtettek az egészből. S a magyar a történelme kezdetétől egyistenhitű,, már akkor az volt, mikor a germánok, a szlávok vagy a latinok megszámlálhatatlan „istenségtől” rettegtek. Kell-e ennél több magyarázat ahhoz, hogy megértsük: nem Magyarországnak kellett csatlakozni Európához, hanem Európának felzárkózni a magyarsághoz!
De nézzük tovább, mi mindenben köröztük még le a nyugatiakat: a Honfoglalásunk idején Európában csak a görögök és a rómaiak rendelkeztek írásbeliséggel, ám a magyarság akkor már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hozott magával. Míg a nyugati népek ma már csak szótár segítségével képesek elolvasni párszáz éves műveiket, addig mi a közel ezeréves ómagyar Mária-siralom szövegét mind a mai napig értjük. Mert a magyar nyelv megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! Páratlan a kultúránk! A Magyar Zenetudományi Intézet közel 200 000 magyar népdalt gyűjtött össze, míg a németek mindössze 6 000-re voltak képesek. Tisztában kellene lennünk azzal is, hogy a magyarok bejövetele előtt Európa nem ismerte a hús megfőzésének módját, nem ismerték a villát és a kanalat. Behoztuk sajátos főzési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való főzést. Az is tény, hogy azért nem járnak ma tógában az emberek Európában, mert őseink behozták a nadrágot, a zakót, és a hosszú kabátot. Sőt még az alsófehérnemű is általunk került a világ ezen részére. A Honfoglalás idején népünk páratlan növény- és állatvilággal rendelkezett. Az öntözéses gazdálkodást és vetésforgót is mi honosítottuk meg Európában. Mára már a Nyugat elfelejtette ezt a tudást, és ennek köszönhető, hogy termőföldjeik elhasználódtak, tönkrementek. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az Európai Szövetségnek!
Ezek csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. De talán nem íródtak hiába. S legalább gondolatban eljutunk odáig, hogy büszkék legyünk magyarságunkra! Mert láthatjuk a civilizált Európa: Magyar Európa!