A Kereszténydemokrata Néppárt legújabb javaslata a gyerekek után járó plusz szavazat. Az extra voksok jelentősen növelnék a gyermeket nevelő családok súlyát, érdekérvényesítő képességét, növekedne a gyermeknevelés társadalmi presztizse, hiszen a pártok a nagycsaládosok számára kedvező programokkal rukkolnának elő a szavazatszerzés miatt. A választásra jogosultak körének bővítése persze nem újkeletű elképzelés...

...az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság alelnöke által meglebegtetett, az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetleges szavazójoghoz jutásának ötlete óta tart a társadalmi vita a kérdésről. A véleményformálók zöme már ízekre szedte ez utóbbi javaslatot és általában ördögtől valónak kiáltották ki. Persze részben igazuk van, mivel január 1-től gördülékenyebben, könnyebben szerezhetnek magyar állampolgárságot a határon túli magyarok; így feltételezhető, hogy a javaslat értelmében a csonkaországon kívüli nemzetrészek kapnának beleszólási jogot az ország ügyeibe. A vita megértéséhez azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy tudniillik mi is az a szavazati jog?

Pragmatikus megközelítésben mondhatjuk, hogy az adófizetők beleszólása az adóforintok felhasználásába. Ebben a kontextusban az állandó magyarországi lakhellyel rendelkező polgárok, akik tartósan külföldön élnek, dolgoznak, fizetnek adót - a szavazati joggal rendelkezők körének bővítését ellenzők logikája szerint -, helytelenül rendelkeznek ezzel a beleszólási joggal. Ugyanakkor ha az adózás a szavazati jog alapja, akkor a nyugdíjasok, az egyéb inaktívak, a munkanélküliek, az adóköteles jövedelemmel nem rendelkezők is milyen alapon élhetnek ezzel a joggal?

Ha idealisták vagyunk, mondhatjuk, hogy az Országgyűlési Választás a nemzet közös ügyeinek az intézési módja. Ebben az esetben gyakorlatilag indokolhatatlan, miért ne illethetné meg ez a jog, a határon túli magyarokat is. Tehát az állandó magyarországi lakcím nem tűnik a legeltaláltabb kritériumnak.

Ez a dilemma (sok egyéb mellett) feloldható lenne a történelmi hagyományokkal (is) indokolható kétkamarás országgyűlés visszaállításával. Így az egyik házba a maihoz hasonló logika alapján szavazhatnának be képviselőket a választók, s maradna meg törvényhozási funkciója; míg a másik ház mondjuk véleményezési/törvénykezdeményezési jogkörrel állhatna fel, s kaphatnának benne helyet a hazai kisebbségek, a határon túli nemzetrészek vagy a történelmi egyházak képviselői.

Persze akadnak ennél radikálisabb, ám cseppet sem ésszerűtlen ötletek is, például a cenzus bevezetése: intelligencia-teszt alapján való szűkítés, társadalmi státusz szerinti súlyozás, diplomások szavazatainak magasabb szorzóval való figyelembevétele; de akár a gyermekek választójogának megjelenítése is. S igen, elgondolkodhatnánk a papíralapú választástól a digitális felé való elmozduláson. Megfontolandó lehet a választásokon való részvétel kötelezővé tétele, akár egy "egyik sem" opció beiktatásával.

Persze szinte a végtelenségig lehetne még sorolni a képviseleti demokrácia megreformálásáról szóló javaslatokat. Mindenesetre tisztán látszik, hogy a szóban forgó javaslat létjogosultsága, a jelenlegi rendszerre gyakorolt torzító hatása a pontosabb kidolgozás, a megvalósítás szabályainak ismerete nélkül csak elvi szinten vitatható.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: