A tavaszi választási vereséget a jelek szerint továbbra sem sikerült feldolgoznia a Magyar Szocialista Pártnak. A belső feszültségektől terhelt pártban sorra alakulnak a platformok és tagozatok. Ugyanakkor arra se érzékelhető, se mérhető energia nem marad, hogy valódi alternatívát nyújtson a kormánypártokkal szemben, vagy arra az elemi kérdésre sem, mi legyen a párttal, hogyan tovább MSzP?

 Mesterházy és csapata látványosan nem tud mit kezdeni a Fidesz vitatható döntéseinek sorával, nem képes hiteles, támogatható kormánykritikát megfogalmazni, ahogy nem képes sem az ellenzék, sem a pártja szerethető és/vagy karizmatikus vezetőjévé válni. A belső elégedetlenség közben folyamatosan nő, amit orvoslandó meghirdették a párt tavaszi menetrendjét: konzultációkon és részországgyűléseken kívánják megismerni a választók álláspontját, miközben több nagyszabásúnak tervezett demonstrációt tartanának, a fiatalokat pedig célzott internetes kampánnyal szólítanák meg. Kérdés, hogy kíváncsi-e még bárki is eme kampány mondandójára...

Egy ilyen akció sikeres végig viteléhez olyan típusú vezetőre lenne szükség, amilyet a magyar baloldal elmúlt húszéves történetében csak egyszer tudott kitermelni: Gyurcsány Ferenc önkormányzati választások után vett lendülete azonban kifulladt. A Demokratikus Koalíció lila köde - miszerint egy közös cél ellen össze lehet fogni mérsékelt konzervatívokat, szabadelvűeket, liberálisokat és szociáldemokratákat - szertefoszlott. A volt miniszterelnök bejelentett évértékelő beszédének híre már a baráti sajtótermékekben is csak a hátsó oldalakon volt megtalálható. Mintha már a saját tábor sem számolna Gyurcsánnyal úgy, mint az egykori balliberális tábor megmentőjével.

Hiszen személye még a baráti berkekben is sokkal inkább megoszt, mint egyesít: Szanyi Tibor már Gyurcsány őszi szárnypróbálgatásai után kijelentette, hogy maximális mértékben tudja támogatni az exminiszterelnök törekvéseit, ha azokat egy másik pártban és nem az MSzP-ben próbálja megvalósítani. Egyébként a ritkaságszámba menő szocialista önkormányzati sikerek egyik arca Szanyi. A korábban a baloldal leendő megváltójának tartott Botka vagy Tóth József azonban továbbra is láthatatlan. Ahogy más, eddig el nem kopott arcok is.

Pedig igazi lehetőség most lenne. Egyrészről lehetőség az országnak, hogy az utódpárti örökségtől végleg megszabadult, hiteles baloldali pártja legyen; másrészt lehetőség az MSzP-nek megtalálni azokat az arcokat és hangokat, akik hihetően és karakteresen tudnak alternatívát nyújtani a Fidesszel szemben. Alternatívára márpedig szükség van... kár, hogy ezt az űrt egyik ellenzéki párt sem tudja betölteni. Ilyesformán pedig a szocialisták lassan, de biztosan őrlik fel egymást, adva teret korszerű baloldali erőknek...

...akik képesek megújítani a klasszikus szociáldemokrata gondolkodást, választ adni a globalizációs kihívásokra. Képesek érdemi és tartalmi megoldásokat kínálni az újraelosztás megreformálására, a jóléti államok szerepének és feladatának átalakítására, az ellátórendszerek finanszírozási gondjainak orvoslására. S talán félre kellene tenni azt a szerepfelfogást, hogy a magyar baloldal létezésének egyetlen értelme: Orbán Viktor tagadása...

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: