Napok óta tart a hazai és a nemzetközi sajtót lázba hozó felháborodás a kedden megszavazott magyar médiatörvény jogállamiságot, demokráciát veszélyeztető voltát illetően. Konkrétumok helyett itthon is csak olyan üres szólamokat ismételgetünk, hogy diktatórikus, visszahozza a cenzúrát; külhonban pedig csak a kételyekről, félelmekről hallunk. A kormány közben igyekszik kommunikálni, hogy nincs olyan paragrafusa, melyik más uniós tagállamban ne lenne bevett gyakorlat. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba: mi is a konkrét baj a médiatörvénnyel?

A Fidesz, a törvény indoklásában az előző jogszabály korszerűtlenségére hivatkozott. Érvelésük szerint a technikai, információmegosztási változások kényszerítették ki a szabályozástechnika módosítását, továbbá a kiskorúak és az emberi méltóság védelme, a bulvárlapok sokszor megkérdőjelezhető tisztességessége, a radikális médiatermékek erős piaci jelenléte szolgál indokul az új rendelkezésnek.

A blogközösség nagyobb nyilvánosságot nyerő bejegyzéseit, valamint a külföldi sajtóból megismert bírálatokból azonban nem derül ki pontosan, mi is a gond a törvénnyel. Itthon annyit hallunk, hogy az új jogszabály elavult, diktatórikus, rossz. Miért? Csak. Külföldről pusztán a magyar sajtóból tapasztalható bizonytalanságot visszhangozza a média, valamint a közéleti szereplők megerősítést várnak arra vonatkozóan, hogy a magyar kormányzat továbbra is a nyugati jogállamiság és demokráciafelfogás játékszabályai szerint kívánja szabályozni a honi médiát. Talán nem én vagyok az egyetlen, akit ezek a bírálatok nem győznek meg, érveiket nem tartja meggyőzőnek.

Neelie Kroes, az Európai Bizottság sajtószabadságért felelős alelnöke Navracsics Tibor miniszterelnök-helyetteshez írt levelében érdeklődik a magyar helyzetről. Azt kéri, küldje el neki a jogszabály teljes szövegét, hogy pontosan el tudja dönteni, összhangban van-e az a sajtószabadságra vonatkozó uniós irányelvekkel. A holland politikus ugyanott ismerteti az uniós garanciákat, megemlítve, hogy olyan aggodalmak jutottak el hozzá, amely szerint a törvényben jelen van annak kockázata, hogy ezek a jogok veszélybe kerülnek.

E levél ismeretének birtokában látható, hogy a külföldi kritika java a magyar médiaszabályozás ismerete nélkül születik. S élek a gyanúval, hogy a magyar bírálók többsége sem ismeri, soha nem látta a jogszabály szövegét. A kételyek természetesen nem irrelevánsak, pont ezért kíván a Tiszta Beszéd blog teret adni a vitának, konkrétumokról, paragrafusokról, pontokról...