A Fidesz tavaly áprilisi elsöprő választási győzelme óta eltérő intenzitással, de folyamatosan tart a harc az MSzP berkeiben a jelenlegi pártvezetés és Gyurcsány Ferenc között. Az előbbi álláspontja szerint a "gyurcsányizmus" miatt szerezhetett kétharmadot a kormányzó pártszövetség, míg a volt miniszterelnök hívei szerint Mesterházyék megalkuvó mentalitása miatt van a szocialista párt továbbra is mélyrepülésben (s a legutóbbi kutatások szerint már csak a harmadik a politikai erősorrendben).

A Gyurcsány Ferenc által alapított Demokratikus Koalíció Platform gyakorlatilag a választási vereség óta számos javaslatot nyújtott be az MSzP - már kormányfőként is rögeszméjévé vált - megreformálására. A legújabb kísérletben - mint ismert - azt javasolta, hogy az országgyűlési képviselők fontolják meg mandátumuk visszaadását, így friss és hitelt nem vesztett arcokkal állítsanak ki egy megújult törvényhozási frakciót. Nem meglepő módon nem talált osztatlan támogatásra az ötlet - egyébiránt teljesen jogosan. A parlamenti mandátum ugyanis négy évre szól. Lecserélni a képviselőcsoportot egy olyan precedenst teremtene, hogy bármilyen kedvezőtlen belpolitikai helyzetben hasonló eljárás követelhetne a párt mindenkori belső ellenzéke - ez pedig belátható, egy politikai szervezet teljes erodálódásához, folyamatos belső csatározásokhoz vezetne.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy amennyiben - megfogalmazásuk szerint - nem sikerül megújítaniuk javaslataikkal a szocialista pártot, akkor nem marad más választásuk, mint más formában folytatni a politizálást a volt kormányfő körül összegyűlt erőknek. A megújításra kevés esély mutatkozik. A különválás pedig, annak ellenére, hogy mindkét fél érdeke, mégsem lehet zökkenőmentes. Az MSzP vagyonelemeinek megosztásán túl ugyanis presztízskérdésről is szó van. A novemberi kongresszus tűnik az utolsó olyan lehetőségnek, ahol a DKP még képes lehet keresztülvinni javaslatait. Előtte elhagyni a pártot azért sem lenne bölcs, mert a platform hónapok óta azt hirdeti magáról, hogy egyedül ő lenne képes megújítani a lomha szervezetet - anélkül kiválni belőle, hogy ezt meg sem próbálta, hiteltelen lenne. Gyurcsány a stratégiáját valószínűleg erre építi: be kell bizonyítani, hogy az MSzP képtelen a megújulásra, így aki a modern baloldal ügyén dolgozik annak nem marad más lehetősége, mint új politikai otthont keresni/teremteni magának. A volt kormányfő szemüvegén keresztül nézve az sem teszi egyszerűvé a helyzetet, hogy a jelenlegi frakcióban szövetségeseinek száma nem lenne elegendő egy új létrehozásához.

Mesterházy dilemmája a következő: egyrészt érdeke, hogy minél előbb megszabaduljon belső vetélytársától és végre az építkezésre és a kormánykritikára koncentrálhasson; ugyanakkor be kell bizonyítani azt, hogy Gyurcsányék cserben hagyják a pártot. Előbbire a kongresszus előtt, utóbbira után kínálkozna jobb kommunikációs lehetőség.

A pártszakadás nem oldana meg minden problémát. Egyrészt jelentéktelen törpepárt kategóriába süllyed(het)ne mindkét létrejövő politikai erő; másrészt amellett, hogy egymás potenciális szövetségeseiként kellene viselkedni, az aktuálpolitikai érdek egészen mást követelne meg tőlük: Gyurcsányéknak bizonyítaniuk kellene, hogy a maradék MSzP valóban töketlen, ellenzéki politika vitelére alkalmatlan gyülekezet, míg ez utóbbi immáron megszabadulva a gyurcsányi örökségtől nyíltan szembenézhetne az előző ciklus hibáival, diktatúrába hajló szabadságjogsértéseivel, a gazdasági összeomlással. A Fidesz a nevető harmadik.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: