Sajtóinformációk szerint a Jobbikból decemberben kizárt Pősze Lajos országgyűlési képviselő új radikális mozgalmat indít a hétvégén, melyhez reményei szerint az "anarchikus rendszerű" Jobbikból is csatlakoznak majd tagok és képviselők. Mindez csak tetézi a Jobbik feje felett sűrűsödő gondokat: a párt körül az áprilisi országgyűlési választások óta fogy a levegő. Folyamatosak a problémák a szervezet hátországának számító Magyar Gárdában, s ugyanakkor a párt támogatottsága is az egykori 17 %-ról 10 % alá apadt.

Az, hogy nincs minden rendben a pártban, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egykor rettegett jobbikos demonstrációk - amik volumenét, az azon résztvevők lelkesedését a többi párt titokban irigyelve nézte - egyre kevesebb érdeklődött vonzanak: az Alföldi leváltásáért szervezett tüntetésre alig néhány tucat, egyébként kedvtelen aktivistát sikerült előcsalogatni.

Súlyosbítja problémáikat, hogy kilátástalannak tűnik mindenféle küzdelem, programalkotás, alternatívanyújtás. Ugyanis joggal érezhetik úgy, hogy még ha akár a többi ellenzéki párttal összefognának, akkor sem érnének semmit a kormánypártok fegyelmezett kétharmada ellen. Nem véletlen, hogy ebben a kilátástalan helyzetben mindhárom ellenzéki erőnek csorbult már a frakciója, kvázi a süllyedő hajókról próbálnak menekülni a "leleményes" tagok.

 Egy ilyen helyzetben, amikor a döntéseket csupán a legritkább esetben tudja egy párt befolyásolni, a legtöbb, amit tehetnek, hogy konzekvensen és világosan megfogalmazzák, mit tennének a kormánypártok helyében. Azonban az MSzP-hez és az LMP-hez hasonlóan, a Jobbiknak is rengeteget kell még fejlődnie e téren. Na de melyek lehetnek azok a témák, melyekben a Jobbik megkülönböztetheti magát a korábban annak számos választási ígéretét megvalósító Fidesztől?

Egyrészt van még potenciál a politikai elitellenes arculatban: a kötelező vagyonosodási vizsgálat, minden ciklus végén; a mentelmi jog eltörlése vagy a 'politikusbűnözők' büntetési tételeinek emelése. De ide kapcsolódhat a privatizációs szerződések felülvizsgálata vagy azon politikusok felelősségre  vonása, akik alatt jelentősen növekedett az államadósság. A radikális párt másik kulcstémája továbbra is a cigánykérdés lehet, elsősorban a 'megélhetési gyermekvállalás' lehetőségének megszüntetésének szorgalmazásával.

A megkülönböztetésre különösen nagy tere lenne a pártnak a kül- és nemzetpolitikával kapcsolatos ügyekben. A szerb uniós csatlakozás támogatását például a vajdasági magyarság önrendelkezési jogához köthetnék vagy erősebb EU-kritikát fogalmazhatnának meg. A társadalompolitika is bővelkedik olyan témákban, melyekben szembe mehet akár a teljes politikai palettával, mégis sok szimpatizánst gyűjthet a párt köré. A halálbüntetés visszaállítása, az azonos nemű párok együttélésének kérdése vagy a szociális kártya országos bevezetése kiváló táptalajt jelenthet az építkezéshez.

A Jobbik azonban perpillanat nem áll a helyzet magaslatán, s egyelőre csak a bomlás jelei mutatkoznak. Így viszont a 2014-es választáson a csöndes elmúlás juthat majd osztályrészül a pártnak. Ismétlődne a Miép-sztori?

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: