Az állami nyugdíjrendszerben is vannak kockázatok és tisztán látszik, hogy a napjaink demográfiai folyamatai mellett nem tartható tovább az a tévképzet, hogy az állam majd jólétet biztosít nekünk öregkorunkra. Aki nyugdíjba vonulása után nem akar elszegényedni, annak magának kell elkezdenie takarékoskodnia, tehát az évek óta hangoztatott "dogma", az öngondoskodás szerepe egyre inkább teret kell, hogy nyerjen.

 Az általunk ismert nyugdíj fogalom a világ kétharmadán ismeretlen. Az ipari forradalom hozta változások alakították ki a civilizált világban azt az igényt és felismerést, hogy a népességrobbanás miatt ki kell vezetni a népesség egy részét a munkaerőpiacról. A prosperáló gazdaságokban így lehetőség nyílt az idős korosztály állami istápolására. Modern korunkra azonban a demográfiai korfa felborult, s nagy valószínűség szerint ahogy mondjuk két száz évvel ezelőtt még nem, úgy száz év múlva már nem fog létezni a mi fogalmaink szerinti nyugdíjmodell.

2010 Magyarországában 1,7 millió öregségi nyugdíjas mellett további 800 ezer rokkantnyugdíjas, valamint 400 ezer korkedvezményes nyugdíjra jogosult/árvasági/özvegyi ellátásban részesült személy élvezi a nyugdíjbiztosítás gondoskodását (ez a 2,9 millió ember a továbbiakban összefoglaló néven: nyugdíjasok). Jelenleg hazánkban 2,5 millió aktív dolgozó járulékai teszik lehetővé a róluk való gondoskodást. Azonban ha figyelembe vesszük a minimálbéren foglalkoztatottakat, akkor láthatjuk: valójában 1,4 millió járulékbefizető van az országban. A foglalkoztatottság botrányosan alacsony, az aktív korú népesség alig 57 %-a dolgozik, miközben Csehországban 66, Ausztriában 71 % ez az arány.

Hogy még inkább megértsük a nyugdíjrendszerben rejlő anomáliákat, vizsgáljuk meg a KSH demográfiára vonatkozó statisztikáit és előrejelzéseit:

• 2020-ban Magyarországon kétszer annyi ember hal majd meg, mint amennyi születik.
• 2050-re a 65 év felettiek aránya a teljes népességhez viszonyítva a jelenlegi 23 % helyett 48 % körül fog alakulni. Ez azt is jelenti, hogy 2020-re több, mint 4 millió nyugdíjas él majd hazánkban.
• Fentebb már említésre került, hogy 800 ezer rokkantnyugdíjas él Magyarországon. Talán érdemes lenne elkezdeni egészségi állapotuk, így rokkantsági nyugdíjra való jogosultságok felülvizsgálatát. (A fenti adatokból látjuk, hogy az ő kivezetésük a nyugdíjazási rendszerből sem oldaná meg véglegesen a problémát, pusztán rövidtávon enyhítené a rendszer fenntarthatatlanságára utaló jeleket.)

A magánnyugdíjpénztári megtakarítások államhoz való visszakerülése nem oszt, nem szoroz valójában a nyugdíjrendszert illetően. A magánnyugdíjpénztári pillér pontosan akkor omlana össze, amikor az állami pillér is fizetésképtelenné válik- több oka van ennek, de most csak egyet hozunk: az mnyp megtakarítások java állampapírokban állt. Így aki biztosítani szeretné önmagát idős korára, annak egyetlen megoldása maradt: az öngondoskodás. Számtalan formája létezhet ennek, gyakorlatilag bármilyen hosszú távú megtakarítási program megfelelő lehet, a tartós befektetési számlától kezdve, a nyugdíj előtakarékossági számlán keresztül, a jóval kockázatosabb részvény- vagy állampapírpiac befektetéseiig.

Eltekintve a kormányzat azon felelősségétől, szűklátókörűségétől, hogy a magánnyugdíjpénztárakban tárolt vagyont napi gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják fel; az aktív korú népesség számára már csak a felsorolt tényekből kiindulva sem maradna más megoldása, mint önmagának gondoskodnia későbbi megélhetési forrásairól.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: