Örömteli ítélet született annak a kesznyéteni bácsinak ügyében, aki a kertjében rendszeressé váló terménylopásokat megfékezendő, áramot  vezetett kerítésébe. 2008-ban két uborkatolvajt áramütés ért, ennek következében az egyik férfi azonnal életét vesztette, a másikat súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A faluban kialakult lincshangulat miatt az eset után hetekig őrizte a rendőrség az idős házaspár házát. A most megszületett ítélet szerint egy év börtönbüntetésre ítélték, két évre felfüggesztve az öregurat.

Hangsúlyozom, az ítélet örömteli, nem a történtek. Azért az, mert részben feloldja a magyar jogrendszer, igazságszolgáltatás anomáliáit, hiányosságait és gyengeségeit. Tudvalevő ugyanis, hogy a hazai magántulajdon védelmi viszonyok és lehetőségek hagynak kívánni valót maguk után. A bűnfelderítési mutató a statisztikák ellenére alacsony, a honpolgárok biztonságérzete borzalmas. Ráadásul a jogszabályok szinte az összes eszközt kiveszik a tulajdonos kezéből az önvédelemre. A tárgyalt ügy ítéletében a vázolt visszásság került "rendezésre".

A konkrét ügyre visszatérve, emlékeztetőül: a kesznyéteni házaspár az elszaporodó terménylopásokat elkerülendő előbb "tárgyalni" próbált a tolvajokkal. Felajánlották, hogy adnak a termésből, csak ne rabolják el az egészet. Persze a felajánlást elfogadták, de a lopások csak nem maradtak abba. Ezért az idős bácsi épített egy belső (!) kerítést a portájára, melybe este 10 és reggel 6 óra között áramot vezetett. Ez végzett később a tolvajokkal. Visszatérve a bejegyzés elején használt jelzőre: azért örömteli az ítélet, mert egy teljes mértékben jóhiszemű embert mentett fel a büntetés alól. Hiszen az öregúr nem tett mást, mint amit bármelyikünk igazságérzete mond: megvédem, ami az enyém. Talán nem kellene előhozakodni a párhuzammal: az Egyesült Államok belső államaiban nem ritka, hogy fegyvert fognak és használnak az illetéktelen behatolókra/szemben.

Eddig a történet. Akiket érdekel az ügy háttere, részletei, a tettesek általi megközelítése, azok számára bemásolom a Vastagbőr blog 2008.07.03-án megjelent bejegyzését.

"Interjú a kesznyéteni uborkatolvajjal

Nem hoztam le még interjút egy az egyben, de most úgy gondoltam, hogy kivételt kell tennem.

Köszönet a Borsod Online-nak az interjúért, íme az áldozat véleménye és gondolatai. Roppant tanulságos (vagyis észbontó) .... :

"A kesznyéteni Takács Richárdot két nappal az áramütés után a kórházban kerestük föl. Nehezen állt kötélnek. "Nem az jött le a tévében, amit mondtam" - indokolta...

- Nem az jött le a tévében, amit mondtam. Nekem nem hiányzik, hogy rossz színben tűnjek föl, s hogy ismét elvegyék tőlem öt gyermekemet, akiket épp most kaptam vissza - magyarázza immár a kórteremben Takács Richárd kezdeti elzárkózásának okát.
Az immár egész ország előtt ismertté lett történésekről kérdezzük. Elmondása alapján ő eredetileg nem a két sógorával indult el (az egyik az édestestvére ura, illetve annak a veje, vagyis az ő unokatestvére élettársa), csak utánuk ment. Aztán szembesült vele, hogy a két sógor megváltoztatta a szándékát, s lopni akartak egy "magyar" kertjéből.

- Én már csak a nagy hörgést hallottam - (Richárd meg is mutatja nekünk, milyet.) - Akkor már tudtam, hogy elkapta őket az áram. Jártam körbe-körbe, egyik szomszédtól a másikig, hol mehetnék át, hogyan segíthetnék rajtuk, de úgy, hogy engem ne üssön meg. Az adott porta házába is bekopogtattam: "Erzsike néni, van a kertbe áram? Kapcsolja ki." Mikor azt mondta, hogy nincs, akkor hátul én is átugrottam akerítésen. Négyet léptem, a gaztól nem láttam, hogy a földhöz közel két drót is megy: az én lábamat is elkapta. De én csak kevés ideig, legfeljebb öt percig voltam rajta, az is szörnyű volt, sokkot kaptam. Hát akkor mit érezhettek szegény sógoraim! Az egyik belehalt. Pedig ha idejében lekapcsolják, legalább akkor, amikor én szóltam, talán megmentik az életét.

Richárd elismeri: a faluban nem ritka a lopás. Ő úgy tartja, hogy sokszor indokkal lopnak a cigányok.
- Némelyik rá is van szorulva, mert amit Gyurcsányék adnak, abból nem lehet megélni. Ráadásul pedig a cigányokat nem is igen hívják be közmunkára. Harmincéves vagyok, s még összesen másfél hónapot dolgoztam. Bezzeg a magyarok az önkormányzatnál kapnak munkát, naphosszat csak írogatnak. Abban megegyezünk, hogy az ő 8 általánosával nemigen alkalmazhatnák irodai munkára.

Kérdésünkre, hogy miért nem termesztenek zöldséget, gyümölcsöt a romák is,
Richárd rávágja: mert nem segít benne az önkormányzat. Meg miből. De elmondja, ő kivétel, neki és élettársának (öt gyermeke anyjának) van a kertben uborka, paprika, paradicsom, minden ami kell. A sógorék kertje végében építkezés lesz, mert megvásárolta egy vállalkozó. Igaz, addig sem művelték.

- De azért csak nem kéne áramot vezetni a kerítésbe. Mert például egy kilencéves gyerek is átmászhatott volna, s akkor egy ártatlan gyereket csap agyon - elmélkedik. A kérdésre, ő mit tenne, ha megtudná, hogy az ő gyereke átmászik a kerítésen lopni, gondolkodás nélkül rávágja:
- Én agyon is csapnám! Engem sem keresett még emiatt a rendőrség.

Nem tagadja, egy autós ügye azért volt már: rendszám nélküli kocsi, jogosítvány nélkül, lejárt forgalmival...

Richárd elmeséli, szerinte sok "magyarnak" van áram vezetve a kerítésébe Kesznyétenben. Ott is, ahol most a tragédia történt, a külső kerítéseken belül két porta volt belül egybekerítve elektromos vezetékpárral.
Elköszönünk, mer Richárdhoz rokonok érkeznek látogatóba. Telefonon is keresik, ő nyugtatja az otthoniakat: az intenzív őrzőben fekvő sógora is jobban van már.

A kórterem egyik lakója felhasználja a lehetőséget, hogy elmondja: az ő településén is olyan rendszeres a lopás, hogy elhatározta, legalább a szobában lévő értékeket igyekszik megvédeni azáltal, hogy a szobaajtó kilincsébe áramot vezet. El is híresztelte, hogy tartsanak tőle, de egy falubeli rendőrfigyelmeztette, hogy azzal is bűncselekményt követ el.

- Meg aztán tartottam tőle, hogy valamely családtagom járna pórul, így aztán elálltam a tervemtől. De tessék mondani: akkor nekem milyen lehetőségem marad, hogy megvédjem magam és az értékeimet?!

Takács Richárd külön kérte, írjuk meg: ő a múlt héten bement a polgármesterhez, mer 25 ezer forintosáramhátralékát nem tudta kifizetni. Kérte, hogy fizesse ki, s a szocpolból, vonja le részletekben, vagy pedig hívja be közmunkára. Erre azt a választ kapta, hogy egyrészt a polgármester nem takarékpénztár, másrészt pedig nem tud munkát adni. "Azt tanácsolta: vegyek fel kölcsönt." (Ezt utóbb Kecső Imrepolgármester is megerősítette. Hozzátéve: nem egészen szabályosan ugyan, de náluk az a gyakorlat is él, hogy a szociális ellátások terhére egy hónapban maximum kétszer előleget utalnak ki, ritkábban pénzben, többnyire élelmiszer-utalványban, egy-egy alkalommal maximum 5 ezer forintnyi értékben.Takács Richárd kérése ezt bőven meghaladta. Közmunkájára pedig azért nem tartanak igényt, mert amikor behívták, nem megfelelően teljesített.) 

Arra a kérdésre, milyen megoldást javasolna a lopás ellen,Takács Richárd a következőket mondta: permetezzék le a termésüket valamivel a magyarok. Vagy ha már áram ot vezetnek, akkor tegyék azt jól láthatóan, kívülről, de legalább írják ki táblákra a figyelmeztetést: áram mal védett terület."

Tényleg csak pár gondolat:
-megélhetési bűnőzés nincs, csak bűnőzés van
-nem a Gyurcsányék adják a segélyt, hanem a dolgozó-adózó emberek
-milyen önkormányzati segítség kell az uborka-termesztéshez? Valaki bement már a polgármesterhet, hogy szeretne segítséget kérni paradicsom ültetéshez???
-Harmincévesen 1,5 hónapot dolgozott összesenen. Vagyis 0 forintot tett be idáig nagy közösbe, de minen hónapban csak úgy kivesz belőle egy összeget?"