Kormányok jöhetnek-mehetnek, a pártpolitika váratlan fordulatokat vehet, egy dolog azonban biztos: Kocsis István a rendszerváltás óta folyamatosan vezető pozíciót tölt be Magyarország kulcsfontosságú vállalatainál. Persze nem sikerességük, hanem megkerülhetetlenségük, létfontosságuk miatt fontosak ezek a cégek. Azonban ez a sikertelenség sem szab gátat Kocsis páratlan karrierjének.

Pályája elején a Műszaki Egyetemen oktatott, bár egykori hallgatók emlékeit felidézve sem kvalitásban, sem előadói készségben nem nyújtott kiemelkedőt. A rendszerváltáskor egykori pártbizottsági tagsága ellenére ügyesen lavírozott és a kormányzó MDF-KDNP tandem hátszelét meglovagolva került az akkor még stratégiai fontosságú Fegyver- és Gázkészülékgyárba. Ezzel szinte párhuzamosan helyettes államtitkár lett az ipari minisztériumban. Rossznyelvek szerint ebben Latorcai Jánossal (KDNP, akkori miniszter) ápolt barátsága játszott nagy szerepet.

Feltehetően egykori MSzMP-és kapcsolatrendszerének köszönhető, hogy pályája a választások után - a Horn-kormány idején - sem tört meg: az Állami Vagyonkezelő, majd az ÁPV Rt. élén látjuk viszont, koordinálva az energetikai szektor privatizációját. A Tocsik-botrányban közvetlenül ugyan része nem volt, de Suchmann Tamással együtt ő is repült. Így távozott ahhoz a német RWE-hez, ami a privatizáció során a Mátrai Erőművet szerezte meg - a szerződést egyébiránt akkor még a másik oldalról pont Kocsis ellenjegyezte az állam részéről.

2002-ben, az MSzP-SzDSz kormány felállásakor tért vissza a magyar nagyvállalatokhoz, s vette át a Paksi Atomerőmű irányítását. Fél évvel kinevezése után következett be az emlékezetes üzemzavar, amely pozícióját azonban nem ingathatta meg. Nyilvánvaló, hogy ezt az ügyet csak erős politikai hátszéllel lehetett túlélni. Sőt, feljebb lépett. Régi nagy álma valósult meg 2005-ben: kinevezték az MVM élére, ahonnan Veres Jánossal való vitája miatt kellett távoznia.

Újfent felfelé buktatták: a MÁV-Start vezetőjévé nevezték ki 2008-ban, amely vállalat "sikeressége" nem hiszem, hogy vita tárgyát képezheti. Sok időt ugyan nem töltött a cégnél, hiszen 2008 végén már ki is nevezik a BKV élére. Ma már láthatjuk, hogy a cég csődközeli állapotba jutott, a négyes metró építése körül folyamatosak a botrányok és természetesen nem feledkezhetünk el a nokiás dobozokról sem. Figyelemreméltó adat mindeközben, hogy a BKV irányítása mellett további 19 gazdasági társaság vezetéséhez van köze és ideje.

Rövid életrajzi összefoglaló után láthatjuk, hogy Kocsisnak szinte mindenhez köze volt, ami a rendszerváltás óta a magyar iparban történt. Teljesítménye, eredményei mégsem predesztinálnák sikerre, hiszen vállalatainál kudarcot kudarcra halmozott, korrupciós ügyek, botrányok garmadája színesíti a képet. Kocsis mégis mindent túlélt. Joggal tehetjük fel a kérdést: mit tud ez az ember, hogy semmilyen gazdasági/politikai széljárás nem érinti karrierjét? Nem, nem feltétlenül tárgyi vagy vezetői képességekre gondolok... hanem milyen háttéralkuk tehetik Kocsit érinthetetlenné?