A legújabb információk szerint nem érte váratlanul a Fideszt, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét szűkítő javaslatuk óriási felháborodást váltott ki az ellenzék, a jogállamisággal foglalkozók és a megélhetési rettegők körében. A kormányerő nagy végkielégítés-ügyi PR kampánnyal igyekszik majd elsimítani a politikai hullámokat. A Fidesz abban bízik, hogy a társadalom ezekre az ügyekre érzékenyebb lesz, mint az Alkotmánybíróság jövőért aggódó megnyilvánulásokra. Bár kevés esély látszik a stratégia sikerre vitelére, akár még jól is jöhet ki a kormány az ügyből. Ugyanakkor...

...leginkább ismétlődni látszik Orbánék előző négy ('98-'02) éve. Alapvetően sikeres kormányzás után a választást pitiáner kommunikációs hibák sorozata miatt bukta el a párt. Úgy tűnik semmit sem tanultak azóta. A 2010-s győzelmük óta az ellenzék nemcsak óriási választási zakója miatt nem talál fogást a kormányon, hanem mert döntéseik többségével (egykulcsos jövedelemadó, IMF helyén kezelése, válságadók, kettős-állampolgárság) szinkronban van a választói akarat. Kimondható: a Fidesz kormányzati teljesítménye újfent sikeres(nek tűnik).

Ezzel egy időben erodálják bázisukat piszlicsáré, semmifajta hasznot nem hozó, politikai célt nem tejlessítő, előnyösen kommunikálhatatlan ügyekkel. Ugyanis nem arról van szó, hogy a NENYI-körüli botrány a diktatúrát készítené elő; Schmitt Pál vagy Domokos László kinevezése nem férne bele  a politikai zsákmányszerzés kategóriájába; vagy az Alkotmánybíróság jogkörét szűkítő javaslat a jogállamiság létét veszélyeztetné. Ám pontosan ezek az ügyek azok, amelyek mentén az ellenzék vagy Orbánék túlhatalmától rettegők sikeresen kampányolhatnak a kormány ellen.

Nehezen feltételezhető, hogy ezeket az összefüggéseket a kormányzó erők politikai/kommunikációs tanácsadói ne látnák át. Ezért merül fel a kérdés, mégis milyen megfontolásból állnak bele mégis ezekbe az ügyekbe? Vajon miért éri meg, bevállalni - látszólag hasznot nem hozó - kezdeményezéseket?* Vagy ha nem látják, akkor az elmúlt húsz év bakijai után miért nem zavarják szét őket, a Fidesz holdudvarában miért nem találnak hozzáértő embereket? Esetleg - Török Gábor tegnapi írására utalva - annyit kiáltottak már farkast, hogy nem vesszük észre, hogy elérkezett?

Érdekes ugyanakkor, hogy a kormányerők soraiból - Lázár Jánoson és Szíjjártó Péteren kívül - még senki nem foglalkozott a témával. Orbán Viktor hallgat, valószínűleg az ellenállás mértékét méri fel. A KDNP talán évek óta nem fogalmaz meg ingerküszöböt átlépő önálló véleményt, a Fidesz belső ellenzéke - amennyiben létezik ilyen - mélyen hallgat. A politikailag tudatosan építkező, fontolva haladó Rogán Antal, Navrasics Tibor vagy Pokorni Zoltán is vajon megszavazzák majd a javaslatot?

Elemzői szempontból az új kormány tevékenységének eddig legérdekesebb pillanatához érkeztünk. Pillanatnyi hatású kommunikációs bakiról vagy a kormányzati támogatottság megtörésének elindítójáról van szó? Az elbizonytalanodás és az ellenzéki erők új virágkoráról beszélhetünk vagy többé-kevésbé kezelhető mellényúlásról?

*Az AB-ről szóló javaslat valódi célja valóban lehet a népszavazások lehetőségének szűkítése. Viszont haszonként ezt sem fogható fel, hiszen nehezen képzelhető el olyan ügy, amelyet a Fidesz jelenlegi pozíciójából ne vihetne sikerre. Tudjuk, ha egy lovat indítanának a választáson, azzal is nyernének - legfeljebb azon vonulnának be Kassára. ;)