Magunk mögött hagyva ezt az évet, és vele együtt az idei idegenforgalmi szezont is, összegezhetjük a tanulságokat: országos szinten tapasztalható az idegenforgalmi ágazat visszaesése. Bár vannak bizakodásra okot adó térségek (pl. Tisza-tó), ahol nőtt a vendégek és az általuk eltöltött éjszakák száma is (Pécs), ám ha az országos tendencia folytatódik, akkor valószínűsíthető, hogy ezen térségek turizmusát is visszaveti. A trend megváltoztatásának érdekében a minőségi turizmus követelményeinek kellene megfeleltetni az országot, idegenforgalmi régióinkat.

Azt gondolom, rossz úton jár a magyar vendéglátás, amikor sokan azt hiszik, hogy elegendő a vendéget megfürdetni a Tiszában, degeszre etetni valamelyik csárdában vagy parti étkezdében, aztán kiültetni egy lovasbemutató nézőterére. A turista, ha elutazik valahová, akkor természetesen az olcsó árakat, a barátságosan természetes és tiszta környezetet, a szép táji adottságokat, és ami talán a legfontosabb, a hely "kellően kiszépített" karakterét keresi. Márpedig sem Magyarországnak, sem egyes településeinek nincs ilyen arca. Abádszalók, Tiszafüred, Siófok, Harkány, Hajdúszoboszló vagy bármi más, ránézésre nem különböztethető meg. Ugyanaz a jellegtelen és tervezetlen építészet, jakuzzival meg élményfürdővel, ugyanaz a kontinentális reggeli és ugyanaz a szemét kivétel nélkül minden bokor alján. Nem véletlen, hogy ami idecsalogatja a vendégeket, az a termálturizmus, hiszen a gyógyulni vágyók mindezek ellenére jönnek el hozzánk. Ennek a pitiáner ízléstelenségnek az iskolapéldája bármelyik rendezvény kirakodóvására, amelynek minden sátrában ugyanazt a csiricsáré nyári giccset lehet kapni, amivel a piacon vagy Kiskunbüdösmocsajon is házalnak a falu szélére kitelepülő vándorárusok. Vajon miért jönne el egy dán, egy holland, egy svéd vagy egy német turista mondjuk a tiszafüredi Halasnapokra giccset nézni? S miért ne menne inkább Dalmáciába? Ahol az éttermekben dalmát ételeket adnak és nem européer kosztot, ahol a zene dalmát, és így tovább.

Szakszerűen átgondolt fejlesztési tervvel - akár állami támogatással: Széchenyi-terv - valóban színvonalas beruházásokat kellene elindítani: magyar csárdákat, lovastanyákat, szép fürdőket kellene építeni, vagy valamit kitalálni - valamit, ami vonzóan magyar. Például lehetnének a feliratok magyarok (is); az éttermeket, szállodákat, szórakozóhelyeket, üzleteket el lehetne keresztelni magyar névre. Meg lehetne próbálni jó magyar ételeket jó áron megfőzni. Elfordulni a génkezelt eledeleket forgalmazó multiktól és a helyi gazdákkal szövetkezni húsra, zöldségre, borra, sörre. És mondjuk évente egyszer kitakarítani - ahogy az osztrákok is teszik - a bokrok alját.

De sok apró intézkedéssel is lehetne javítani a mostani állapotokon: ha több szeméttároló lenne országszerte, ha a kóbor kutyákat valaki begyűjtené, ha a boltok nem húznák le a redőnyt már öt órakor, hanem mediterrán szokás szerint a kora délutáni zárva tartás ellentételezéseként késő esti nyitva tartanának, ha jobban ügyelnénk a közbiztonságra. De sok vendéget csábítana az is az országba, a Tisza-tó környékre is, ha lennének olyan élőzenés kerthelyiségek, ahol az idősebbek vacsora után táncolhatnának, vagy ha a fiatalabb is válogathatnának a szórakozási formák között.

Ameddig ezek nem teljesülnek, addig miért csodálkozunk azon, hogy ilyen országra, ilyen városokra egyre kevesebben kíváncsiak. Ti eljönnétek hazánkba, vagy mondjuk a Tisza-tóhoz nyaralni?