Szétforgácsolt erők
Bár májusi beiktatása óta az Orbán-kormány több, könnyen vitatható és támadható, kritikával méltán illethető döntést hozott, az ellenzéki pártok mégsem tudták kihasználni sem az azóta eltelt félévet, sem a kabinet döntései körül kirobbant társadalmi vitákat arculatok kialakítására, társadalmi beágyazottságuk és elfogadottságuk növelésére. Mindhárom ellenzéki párt komoly belső konfliktussal küzd, s egyre több jel mutat mindhárom erőnél arra, hogy akár pártszakadás is bekövetkezhet akár már a közeljövőben is.
A Századvég által készített legutóbbi kutatás szerint érdemben nem változtak az erőviszonyok a politikai küzdőtéren az április országgyűlési választások óta. A Fidesz toronymagasan (55 % a biztos szavazó pártválasztók körében) vezet, az őt követő MSzP (15 %), Jobbik (11 %) és LMP (6 %) előtt. A kormánypártok rendületlen ereje nem meglepetés: a három ellenzéki tömörülés a választások óta képtelen megtalálni saját hangját, megoldani belső feszültségeiket, hatékony, jól kommunikálható témákkal, üzenetekkel és kritikával operálni. Az Orbán-kormány tevékenységével elégedetlenek széles táborát egyik, az Országgyűlésben képviselt erő sem tudja megszólítani.
A legnagyobb ellenzéki pártban az önkormányzati választásokat követően robbant ki a komoly, nyilvánosság előtt zajló belső csatározás. Szili Katalin távozását még különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a szervezet, ugyanakkor ma már Medgyessy Péter volt miniszterelnök is úgy látja, jobb lenne külön szervezetekben folytatni a politizálást. Hiszen a szocialisták elmúlt hónapjai másról sem szóltak, mint az egymással rivalizáló Gyurcsány és Mesterházi csörtéjéről. A vita mára odáig fajult, hogy Szanyi Tibor kijelentette: "Gyurcsány Ferenc törekvéseivel szinte maradéktalanul egyet fogok érteni, amennyiben ezeket egy másik pártban fejti ki."
Hasonló válsággal küzd a Jobbik is, melynek holdudvarában eldurvultak viták, mely Pősze Lajos minapi kizárásához vezetett. A frakciótársak a Fidesszel való szövetkezéssel gyanúsítják a ma már független képviselőt, miközben a párt radikális csökevényei fordulnak nyíltan szembe a szervezettel. A Jobbik térvesztésében az is nagy szerepet játszik, hogy eddigi témái javát, a nemzeti és közbiztonsági kérdések ügyét a Fidesz-kormány ügyesen emelte a kormányzati intézkedések sorába, ezzel taszítva a radikális pártot légüres térbe.
Az LMP is javaslataik helyett előbb az Ivádi-ügy, minap pedig a Schering-ügy miatt került az érdeklődés középpontjába. Az elemzők már az országgyűlési választások előtt felhívták a figyelmet arra, hogy az önmagát ökoszociálisnak nevező formáció konkrét elképzeléseiről nem lehet semmi konkrétat tudni. Tagjai, akárcsak programja egyaránt tartalmaz liberális és konzervatív, baloldali és jobboldali elemeket. A vezéregyéniség, arc nélküli párt saját maga alá gyűjtötte a puskaporos hordót, melyet az összetorlódott ideológiai, szervezeti és politikai konfliktusok okoznak.
Mindez azért érdekes, mert közben a Fidesz gőzerővel építi a "nemzeti együttműködés rendszerét", ez a légkör pedig alapesetben kínálná a lehetőséget az ellenzéki erők térnyerésére. A magyar ellenzékiek azonban látszólag képtelenek bázist építeni még ezekben a viharos időkben is, mert belső hatalmi harcaik lekötik energiáikat, se nincs érkezésük arra, hogy alternatívát mutassanak fel a hatalom gyakorlóival szemben.
Korábban írtunk a kereszténydemokraták belső konfliktusáról, hétvégi tisztújításáról, mely a kormányzó erők konfrontációjához vezethet...