Matolcsy strukturális reformokat, jelentős, a költségvetést érintő átalakításokat, történelmi fordulatot ígért a Széll Kálmánról elnevezett reformcsomag bejelentése előtt. A ma már ismert lépések valóban szolgálják a konszolidációt, azonban elmaradnak azoktól az elemzői és befektetői várakozásoktól, melyekkel a Tiszta Beszéd véleménye szerint hosszútávon is sikeressé lehetne tenni a magyar gazdaságpolitikát.

A közösségi közlekedés leendő átalakítását leszámítva egyik bejelentett kezdeményezés sem nevezhető átfogó strukturális reformnak, ugyanis a gyógyszertámogatásokat, a szociális ellátórendszereket vagy a munkanélküli segélyeket érintő lépések egyike sem a rossz szerkezet lebontását és helyette új építését, hanem az azokat finanszírozó források szűkítését szolgálják. Ráadásul például a gyógyszertámogatások százmilliárdos csökkentése talán jogos bírálatok lehetőségét is felveti, hiszen a hazai - egyébként nemzetközi szinten is versenyképes és innovatív - gyógyszergyárakat sanyargatná meg.

Ezzel szemben néhány fontos, valóban reformra szoruló területet hagy érintetlenül a kormányzat, melyek átalakításának elmaradása fájó pont a honi társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából. Az egyik ilyen az önkormányzati rendszer - melynek átalakítása helyett, további négy évre betonozta be a rendszert a kormány, amikor a 2010-es választásokat jelentős változtatások nélkül vezényelték le. Nem racionalizálták a több mint 3200 települési önkormányzat működését, nem szüntették meg a kiüresedett, érvekkel alá nem támasztható funkció nélkül működő megyei önkormányzatokat, valamint semmit nem változtattak a főváros működését bénító kerületi önkormányzatok konstrukcióján.

A beígért adóreform elmaradását is hiányolja a Tiszta Beszéd. Mert bár előremutató lépés a jövedelemadózás egykulcsosítása, azonban itt nem szabadna megállni, hiszen át kellene gondolni az élőmunkára rakódó járulékok struktúráját és megoldást találni a beruházásokat fékező ágazati különadók rendszerből való kivezetésére. Nem túl népszerű és a mainstreamben belül napirenden nem is lévő kérdés a családi pótlék megszüntetése. A blog szerkesztőjének véleménye szerint alapvetően igazságtalan a gyermekvállalás ily módú ösztönzése, sokkal inkább helyes lenne a gyermeknevelés költségeit más formában vállalnia az államnak (óvodai, iskolai étkeztetés; a ma is létező jövedelemadóból történő kedvezmények további bővítése etc).

Mindemellett úgy tetszik, Matolcsyék átestek a ló túlsó oldalára: igaz, hogy mérvadónak tekintett közgazdász berkekben szent tehénnek tartották a magyar gazdaság fellendítését export útján történő megvalósítását. Orbánék belátták, hogy a belső kereslet élénkítését sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert végső soron az állam egyik feladata a lakosság napi szintű életminőségének javítása. Ám e két tényező együttes figyelembevételével kellene a versenyképességet, a beruházási kedvet, magasabb nettó jövedelmeket elérni. Mindehhez azonban a már fentebb kibontott kisebb állam, alacsonyabb adók kellenének, valamint innováció és piacképes oktatás - melynek reformjára szintén várva várunk.

Az elmúlt néhány hónap, valamint a most bejelentett "reformok" továbbra is azt a keserű tapasztalatunkat igazolják vissza, hogy Orbánék felkészületlenül vették át az ország irányítását tavaly áprilisban. Koncepció, A és B verziók, alternatívák, előremutató kezdeményezések helyett kapkodás és tutyimutyi helyben járás a jellemző továbbra is az ország gazdaságpolitikájában...

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: