A felsőoktatás felhígulása az oktatás színvonalának esésén, valamint a diploma értékének csökkenésén túl, új jelenségeket is a felszínre hozott: ma már több szakdolgozatíró-hálózat kínál megoldást az államvizsga előtt álló hallgatóknak a diplomamunka megírásában. A Tiszta Beszéd részére az egyik ilyen csoport vezetője adott betekintést a rendszer működésébe.

Az utóbbi időszakban számos béríróhálózat alakult ki, akik azoknak a hallgatóknak kínálnak szolgáltatást, akik nem tudják vagy nem akarják megírni szakdolgozatukat. Diplomamunkán kívül egyszerűbb házi dolgozatokat, vagy akár doktori disszertációk megírását is vállalják az élelemes "vállalkozók". A szolgáltatás ára első hallásra borsosnak tűnhet, de ha a "megspórolt" befektetett idő, kutatás, munka értéket vesszük alapul, árértékarányban nem elrugaszkodottak a kialakult tarifák. Ráadásul a garantáltan plágiummentes szakdolgozatokkal a lebukás esélye is közelít a nullához.

Az egykoron magányos farkasként dolgozó bérírók napjainkra munkacsoportokba tömörültek, így egymás munkáját segítve és kiegészítve, gyakorlatilag bármelyik intézmény/szak követelményrendszerének képesek megfelelni. A szolgáltatásért cserébe kért ellenérték is egyébiránt ettől függ: a büfészakokként aposztrofált karok és alacsony színvonalú felsőoktatási intézmények dolgozataiért akár már 1500 forint/oldal áron is hozzájuthat az érdeklődő. Befolyásolja az árat a határidő, a konzulens személye, az, hogy magyarul vagy valamilyen idegennyelven kell beadni a művet, ahogy a téma bonyolultsága, nehézségi foka is.

Ez utóbbi faktor kiküszöbölésében is segítséget nyújthatnak a bérírók, akik azt javasolják az érdeklődőknek, hogy már a témaválasztás előtt vegyék fel velük a kapcsolatot, mert a közösen kiválasztott téma csökkenti a bérírás tarifáját. Az írók egyébkénk döntően jobb szeretik az anonimitást: a mű elkészítése közben - igény szerint - akár napi szinten értekeznek e-mailben, ritkább esetben telefonon a megrendelővel és csak a legritkább esetben kerül sor személyes találkozásra. Az anyagiakat is bankszámlára való utalással bonyolítják le. Az a jellemző, hogy 10 oldal elkészített anyag árát kell elutalni, majd ez követi a következő 10 oldal és utalás és így tovább a dolgozat teljes elkészültéig. Ez a rendszer nyújt garanciát mindkét fél számára, ráadásul a megrendelő számára a diplomakonzulenssel való kapcsolattartást is segíti.

Egy szakdolgozatot akár néhány munkanapon belül képesek elkészíteni a bérírók. Ez egy végzős hallgatónak akár egész féléves munkája is lehet. A két érték közötti különbség nyilvánvalóan az utóbbi csoport esetében a motiváció hiányával okolható, de beszélgetőpartnerünk azt is megemlítette, hogy az írás alapvetően nem az adott szakterület ismeretének, hanem az írás rutinjának kérdése. Néhány dolgozat elkészítése után ugyanis már pontosan tudja a készítő, hol és milyen módon tud információt feltárni, forrást gyűjteni, fogalmazni.

Természetesen egy jól megírt szakdolgozatot is meg kell védeni az államvizsgán. Ehhez már a végzős hallgató energiájára van szükség, akinek meg kell ismerni a "dolgozatának" ismeretanyagát. Aki bővebb információt szeretne kapni dolgozata készítéséről, háttéranyagokról, azok rendelkezésére is szívesen - további díjazásért cserébe - állnak a bérírók. Néhányuk akár számlát is tud adni a szolgáltatásról, természetesen csak gépelésről.

Nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy társadalmi értékítélet alapján mindenképpen etikátlan ez az üzleti forma, ugyanakkor nem bűncselekmény. Egyrészt a szerzői jogokat miért ne ruházhatná át bárki, másrészt a felsőoktatási intézmények vizsgaszabályzatai sem szankcionálják jelentős módon a mással megíratott szakdolgozatok lebukását: az intézmények többségében, a következő félévben újra kell írni a dolgozatot.

Ha tetszett az írás, csatlakozz hozzánk facebookon:

Vagy ajánld ismerőseidnek ezt a cikket: